– Nagyon sajnálom, nem volt meghatalmazásom. - mondta a Millenáris Teátrumban tartott sajtótájékoztatón, amelyen a Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori, Máriássy Félix vezette filmrendező szakos osztályának öt tagja - Szabó István mellett Elek Judit, Kármentőné Singer Éva, Kézdi-Kovács Zsolt és Rózsa János - beszélt az 56-os forradalom utáni időszakról.

Az egyetlen Oscar-díjas magyar játékfilmrendező - aki első alkalommal vett részt sajtótájékoztatón az ügy kapcsán - azt mondta: készített egy oktatófilmet arról, hogyan kell viselkedni diktatúra alatt; ez a Bizalom című film, „abban minden szó szerint benne van, tanulják meg, lehet, hogy szükségük lesz rá".

Szabó István kifejtette: neki igazából nincs mit mondania, már többször megnyilatkozott. Megjegyezte még, hogy hálás az osztálytársainak, akik akkor tartották benne az erőt.

Rózsa János – Szabó István legújabb filmjének, a Rokonoknak a producere – arról beszélt, hogy a mai fiatalok nem érthetik meg, mert nem élték át az akkori időszakot. A konszolidált Kádár-rezsimből nem lehet következtetni arra, ami 1957-58-ban történt; akasztották az embereket, a megtorlás borzasztó kemény volt, „be voltunk tojva"- mondta.

– Rendkívül bátor tett volt, hogy végig ezeket a hülyeségeket írták. - tette hozzá, megjegyezve, nem szerette volna minősíteni az akkor történteket, de kicsúszott a száján.

Rózsa János azt mondta, az egykori ügynöki jelentésekből senkinek semmi baja nem lett. A három különálló jelentésben leírtak között nem voltak ellentmondások - hangoztatta, arról azonban nem ejtett szót, hogy a már ismertté vált két jelentőn, Szabó Istvánon és Kézdi-Kovács Zsolton kívül, az 1957 februárjában velük együtt letartóztatott, azóta már elhunyt Kardos Ferenc filmrendező volt-e a harmadik jelentő.

– Én megköszönöm a sorsnak, hogy a Damoklész kardja nem az én nyakamra esett. - mondta.

Azzal kapcsolatban, hogy állítólag róla jelentették a legrondább dolgokat, kijelentette: helyette ne sértődjön meg senki, az ő dolga, hogy mérlegelje a történtek súlyát.

Rózsa János úgy érzi, károsak az újságok vádaskodásai, a lapok összemossák azoknak a jelentéseit, akik másoknak kárt okoztak, bajba vittek azokéival, akik megpróbálták menteni a menthetőt.

Szabó István sajtónyilatkozatairól - azokra az értékelésekre reagálva, hogy össze-vissza beszélt - azt mondta: amit ő olvasott, minden igaz volt.

Hozzátette: örül annak, hogy Kézdi-Kovács Zsolt egyeztetett velük, mielőtt egy hetilapban közreadta írását ügynökmúltjáról.

Kézdi-Kovács Zsolt a sajtótájékoztatón azt mondta, soha nem gondolta, hogy amit 3-4 éve írt, nyilvánosságra kell hozni.

Az újságírók előtt megismételte: 1957-ben azt tudta, hogy valamilyen módon életben kell maradni. Amit tettek, egymás és természetesen saját maguk védelmében tették - hangsúlyozta.

Azt is kiemelte: abból, hogy jelentéseket írt, neki semmi előnye nem származott, és reményei szerint baja sem történt senkinek.

Elek Judit felidézte, hogy a főiskola alatt senkit nem sikerült megbélyegezni, kirúgni.

Filmjeiket később úgy készítették el: a legmesszebb mentek abban, hogy elmondjanak valamit arról, mi a hatalom és a zsarnokság. Mindig a falakig mentek, és néha be is verték a fejüket - fejtette ki.

Bizonyos mondatok nem azért szerepelnek a filmjeikben, mert jelentéseket írtak, hanem mert valamit mindenáron ki akartak mondani, ez volt a dolguk. A filmtörténet, az idő majd eldönti, kik ők - mondta.

Kármentőné Singer Éva arról beszélt, hogy nemcsak 2-3-an voltak, akik a főiskolán jelentéseket írtak. Az övéik szerencsések voltak, mert megcsinálhatták filmjeiket, amelyek tanúskodnak mellettük, minden képkockájuk igazolja őket.

Számára inkább az a kérdés, hogy mások, akik orvosok, mérnökök lettek, hogyan igazolják magukat. Ezeknek a dolgoknak szerinte valami módon ki kell derülni, jól volna, ha az emberek megnyilvánulnának.

A sajtótájékoztató végén a filmrendezők felálltak, az újságírók nem tudtak kérdéseket feltenni; Rózsa János ezzel kapcsolatban megjegyezte, életük még egy rövid ideig tart.

(MTI)