- Augusztusban kezdik a Magic boys magyarországi forgatását. Izgul?

- Egy film kitalálása, megrendezése mindig óriási felelősség. Ezt a felősséget még inkább megnöveli, hogy eredetileg egy kis szerepet játszottam volna, de az a karakter kikerült a forgatókönyvből, így végül egy nagyobb szerep jutott nekem: én leszek a Michael Madsen alakította gengszterfőnök jobb-, azaz inkább a balkeze. Elég veszélyes beosztás, hisz egy kőkemény bűnöző ügyefogyott beosztottjáról van szó. Ráadásul angolul kell játszanom, nemrég el is kezdtem tanulni a nyelvet. Nem gond, ha akcentussal beszélek, mivel egy kelet-európai fickót alakítok. Emellett mint rendezőnek magyarul és angolul is otthon kell lennem az egész forgatókönyvben.

- Hogyan került Michael Madsen a képbe?

- A fiam ötlete volt, hogy keressük meg. Egy producer ismerősén keresztül ő vette fel vele a kapcsolatot. Michael örömmel vállalta a munkát, hiszen mint azt a februári sajtótájékoztatón is elmondta, nagyon ritkán van alkalma vígjátékokban szerepelni, általában komolyabb filmekbe hívják keményfiúnak.

Koltai Róbert nyolcadik filmjében a női főszerepet az elsősorban énekesnőként ismert Jamelia alakítja, akinek ez lesz az első filmfőszerepe. A Hegylakó sorozatból ismert Adrien Paul egy Londonban élő magyart kelt életre, és elképzelhető, hogy a labdarúgóból lett angol színész, Vinny Jones is szerepet vállal a filmben. A magyar főszereplők Pindroch Csaba és Szabó Győző, mellettük Hujber Ferenc és az Adagio együttesből ismert Nagy Sándor lesznek láthatók a vásznon.

A történet középpontjában a Pindroch és Szabó alakította egyszerű magyar srácok állnak, akiket ugyanaznap rúgnak ki az állásukból. Ezt követően mindenféle kalandokba keverednek, melyek folytán kikeverednek Londonba, ahol chippendale fiúknak nézik őket, és jobb szándékuk ellenére a Madsen alakította gengszterrel is összetűzésbe kerülnek.

A film nagy részét Szegeden forgatják, a város a produkció egyik fő támogatója lesz. Ősszel Londonban forgatnak, ahol a brit fővárosban játszódó külső jelenteket rögzítik.

- Filmjei többsége személyes élményeken alapszik. Hogy van ez a chippendale fiúk történetével?

- Sosem voltam chippendale fiú, de valahol ez is saját történet. Szeretem, ha van egy kis kapaszkodóm, valami, amit a saját szememmel láttam. Egyszer ugyanott léptem fel, ahol egy ilyen fiúcsapat is szórakoztatta a hölgyeket, és meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon ízléses, sőt helyenként humoros volt az előadásuk. Azóta nem láttam chippendale show-t, bár most elvileg járnom kéne ilyenekre, hogy autentikus legyen a film.

- Melyik filmjére a legbüszkébb?

- Eddig 7 filmet készítettem, ebből 4 volt nagyon személyes, amelyekben olyasmit meséltem el, ami velem vagy hozzám közel álló emberekkel történt. Egyértelműen ezekre, a Sose halunk meg, a Szamba, a Csocsó, avagy éljen május 1-je!, és a Világszám! című filmjeimre vagyok a legbüszkébb, ezek állnak hozzám a legközelebb, de természetesen a többit - A miniszter félrelép, Ámbár tanár úr, Megy a gőzös - is szeretem, és büszkén vállalom.

- A filmjeit általában a humor és a dráma egyfajta egyvelege jellemzi. Ez a Magic boys esetében is így lesz?

- Én történeteket szeretek mesélni, számomra ezt jelenti a film. Nekem úgy kerek a világ, ha vigasztaló, és ezt a nevetéssel érem el. A Magic boys más, mint az eddigi filmjeim, ezt nem a humor és a dráma, hanem a humor és a krimi kettőssége jellemzi. A krimiszálat az angol forgatókönyvíró, Ivo Marloch szőtte a történetbe. Az én ötletemből kiindulva először Orosz Dénessel ketten írtuk a szkriptet, majd beszállt Ivo is, aki sok új ötlettel gazdagította a sztorit.

- Mi áll önhöz közelebb: a játék, az írás vagy a rendezés?

- Elsősorban színész vagyok, és a munka többi részét is színészi oldalról közelítem meg. Szeretem a szerepeket színészre írni, talán ennek köszönhettem azt a sok jó alakítást, támogatást, szeretetet, amelyet a kollégáktól visszakapok. A filmben és a színházban magam is szeretek rögtönözni, utóbbinál gyakran a próbán, adott esetben az előadás közben jutnak eszembe dolgok.

- 12 évesen elnyerte a Sztálinváros legjobb szavalója címet. Ekkor szerette meg a színjátszást?

- Nem, sokkal korábban. Apukám, bár futballvezetőként dolgozott, csodálatos versmondó volt. Beleszülettem a szép magyar költészetbe, ezeken nőttem fel. Sztálinvárosra visszatérve: ott kamasz koromban laktunk, az ott játszódó Csocsó után pedig megkaptam a Dunaújváros díszpolgára címet, amely az egyik legkedvesebb kitüntetésem.

- Van szerepálma?

- Jobbakat játszottam, mint amelyekről álmodni lehet. Svejket sokáig szerettem volna eljátszani, de Csocsó figurájában valahol őt is életre kelthettem. Csocsóban köszön vissza a lelőhetetlen, a mindig kedves, a hatalmat őrületbe kergető Svejk-karakter, aki mindig nagy bajba kerül, de valahogy mindig kivágja magát.