Az animáció és a zene kapcsolata
Dátum: 2011. június 17., péntek, 16:17
„Minden film egy puzzle, meg kell találni a megoldást” – mondta Normand Roger, számos Oscar-díjas animációs film zeneszerzője, aki pénteken tartott előadást a 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon (KAFF) az animáció és a zene kapcsolatáról.
„Nem tartom magam tanárnak. Negyven éve foglalkozom zeneszerzéssel és az animációs hanggal, és alkalmanként nagy örömmel osztom meg a tapasztalataimat. Inkább úgy mondanám, hogy igyekszem támpontokat adni, és rávilágítani a lehetőségekre” – fogalmazott a KAFF vendége, aki előadóként a világ számos országában megfordult.
Zeneszerzőként minden filmet friss szemmel néz – magyarázta. „Minden film más. Meg kell látnom, mit akar a film. Szeretem azt mondani: zenét komponálni egy filmhez, az nem a zenéről szól, hanem arról, hogy részvevője leszek a filmnyelvnek. Sok módja van, hogy a zene és a hang részt vegyen abban az összetett művészeti formában, amit filmnek nevezünk. A film ugyanis nem képekből áll, a rendezők nem néma filmet akarnak csinálni. Még a néma filmek sem voltak némák: élő zene szólt a moziban. A zene és a hang egyik szerepe, hogy segít a szemnek eligazodni a kép világában” – fejtette ki.
Normand Roger nevéhez több mint kétszáz film zenei világa fűződik: zeneszerzőként, illetve hangrendezőként nemcsak animációs filmeket, hanem játék- és dokumentumfilmeket, valamint rövidfilmeket és egyéb filmes, illetve művészeti produkciókat is jegyez. Mindezek közül azonban az animációt tekinti a kedvencének – árulta el.
Mivel sok rendezővel kerül kapcsolatba, pályája kezdetén azt is meg kellett tanulnia, hogyan találja meg velük a közös hangot. Akad, akivel egyszerű együttműködni, másokkal viszont nem könnyű – mesélte. „Az animáció azért is különleges, mert rendszerint kisebb a stáb, és az alkotók, mint a szorgalmas szerzetesek dolgoznak több hónapon, akár éven át egy-egy produkción. Amikor ilyen filmhez szerez zenét az ember, nagy a felelősség, sok figyelemmel és megértéssel kell viseltetni irántuk” – magyarázta.
„Úgy gondolom, amikor egy projekten dolgozom, hárman vagyunk: a rendező az ötlettel, amit meg akar valósítani, én a saját érzékenységemmel és személyiségemmel, valamit a film. A film nem azonos a rendezővel. A rendező valamit meg akar csinálni, de megtörténik, hogy más születik a keze alatt. Egy nyolcperces filmben vannak jó és kevésbé sikeres részletek. Rájöttem: a feladataim egyike, hogy kihozzam a filmből a legjobbat. Van, amikor ez maga a történet, vagy a grafika, az animáció, a koreográfia. A zenével nagyobb hangsúlyt tudok adni egyes aspektusoknak. Például le tudom lassítani a mozgást. Csak meg kell találnom, mi a legvonzóbb része a filmnek” – boncolgatta munkáját.
Szerencsés alkatnak tarja magát – emelte ki –, mivel mindig nyitott arra, hogy a rendező kérésére elölről kezdje az egész munkát. „Előfordult, hogy a hangszeren kellett változtatnom. Fuvolahangra komponáltam a zenét, ami nem tetszett a rendezőnek. Ám amikor ugyan azt a dallamot gitárral mutattam meg, a hozzáállása teljesen megváltozott” – idézte fel, majd gondolatmenetét kiegészítve hozzátette: „ugyanakkor az sem igaz, hogy mindig követni kell a rendező kérését.”
A hangrendezés azért fontos számára, ha egy animációs filmen dolgozik – vallott másik szenvedélyéről –, mert akkor a film teljes zenei és hangvilágát ő alakíthatja. „A hangok számos módon felhasználhatók, és azonos szerepet tölthetnek be, mint a zene. Például az esőcseppek kopogása rengeteg hangulatot tükrözhet. Van friss, szomorú, unalmas: egy csomó érzelmet tükrözhet. Ha drámai szerepet adunk a hangnak, az már zene. Az animációban a hang nagyon kreatív lehet: a szimbólumtól a szatíráig számos dolgot kifejezhet.”
Hangrendezőként nagy örömöt talál abban, ha különleges hanghatásokat alkalmazhat, erre azonban csak akkor kerül sor, ha azt a film megkívánja – mondta el. Egyik kedves munkájának a Minden gyermek című animációs filmet nevezte meg ebből a szempontból. Mint felidézte: a hatperces Oscar-díjas alkotás pályája kezdetén, 1979-ben készült. Két előadó produkálta a film összes hangját. Be is mutatták őket a film elején, hogy „leleplezzék a varázslatot”, amint ez a korai Disney-filmekben divat volt.
Normand Roger jelenleg egy négyrészes film harmadik félórás részén dolgozik. A gyerekeknek szóló kanadai koprodukció a középkorban játszódik. „Nagy kedvemet lelem abban, hogy korabeli hangszereket használhatok. Ritkán csinálok gyerekfilmeket, ezért nagyon élvezem” – számolt be róla.
„Mindegy, milyen műfajon dolgozik az ember” – foglalta össze gondolatait befejezésül. „Minden film egy puzzle, meg kell találni a megoldást. Az okoz örömet, hogy megtalálom, hogyan tehetem magam hasznossá, hogyan segíthetem a filmet” – fűzte hozzá a zeneszerző, akinek munkáiból válogatást is láthatott-hallhatott a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál közönsége.
(MTI)
Zeneszerzőként minden filmet friss szemmel néz – magyarázta. „Minden film más. Meg kell látnom, mit akar a film. Szeretem azt mondani: zenét komponálni egy filmhez, az nem a zenéről szól, hanem arról, hogy részvevője leszek a filmnyelvnek. Sok módja van, hogy a zene és a hang részt vegyen abban az összetett művészeti formában, amit filmnek nevezünk. A film ugyanis nem képekből áll, a rendezők nem néma filmet akarnak csinálni. Még a néma filmek sem voltak némák: élő zene szólt a moziban. A zene és a hang egyik szerepe, hogy segít a szemnek eligazodni a kép világában” – fejtette ki.
Normand Roger nevéhez több mint kétszáz film zenei világa fűződik: zeneszerzőként, illetve hangrendezőként nemcsak animációs filmeket, hanem játék- és dokumentumfilmeket, valamint rövidfilmeket és egyéb filmes, illetve művészeti produkciókat is jegyez. Mindezek közül azonban az animációt tekinti a kedvencének – árulta el.
Mivel sok rendezővel kerül kapcsolatba, pályája kezdetén azt is meg kellett tanulnia, hogyan találja meg velük a közös hangot. Akad, akivel egyszerű együttműködni, másokkal viszont nem könnyű – mesélte. „Az animáció azért is különleges, mert rendszerint kisebb a stáb, és az alkotók, mint a szorgalmas szerzetesek dolgoznak több hónapon, akár éven át egy-egy produkción. Amikor ilyen filmhez szerez zenét az ember, nagy a felelősség, sok figyelemmel és megértéssel kell viseltetni irántuk” – magyarázta.
„Úgy gondolom, amikor egy projekten dolgozom, hárman vagyunk: a rendező az ötlettel, amit meg akar valósítani, én a saját érzékenységemmel és személyiségemmel, valamit a film. A film nem azonos a rendezővel. A rendező valamit meg akar csinálni, de megtörténik, hogy más születik a keze alatt. Egy nyolcperces filmben vannak jó és kevésbé sikeres részletek. Rájöttem: a feladataim egyike, hogy kihozzam a filmből a legjobbat. Van, amikor ez maga a történet, vagy a grafika, az animáció, a koreográfia. A zenével nagyobb hangsúlyt tudok adni egyes aspektusoknak. Például le tudom lassítani a mozgást. Csak meg kell találnom, mi a legvonzóbb része a filmnek” – boncolgatta munkáját.
Szerencsés alkatnak tarja magát – emelte ki –, mivel mindig nyitott arra, hogy a rendező kérésére elölről kezdje az egész munkát. „Előfordult, hogy a hangszeren kellett változtatnom. Fuvolahangra komponáltam a zenét, ami nem tetszett a rendezőnek. Ám amikor ugyan azt a dallamot gitárral mutattam meg, a hozzáállása teljesen megváltozott” – idézte fel, majd gondolatmenetét kiegészítve hozzátette: „ugyanakkor az sem igaz, hogy mindig követni kell a rendező kérését.”
A hangrendezés azért fontos számára, ha egy animációs filmen dolgozik – vallott másik szenvedélyéről –, mert akkor a film teljes zenei és hangvilágát ő alakíthatja. „A hangok számos módon felhasználhatók, és azonos szerepet tölthetnek be, mint a zene. Például az esőcseppek kopogása rengeteg hangulatot tükrözhet. Van friss, szomorú, unalmas: egy csomó érzelmet tükrözhet. Ha drámai szerepet adunk a hangnak, az már zene. Az animációban a hang nagyon kreatív lehet: a szimbólumtól a szatíráig számos dolgot kifejezhet.”
Hangrendezőként nagy örömöt talál abban, ha különleges hanghatásokat alkalmazhat, erre azonban csak akkor kerül sor, ha azt a film megkívánja – mondta el. Egyik kedves munkájának a Minden gyermek című animációs filmet nevezte meg ebből a szempontból. Mint felidézte: a hatperces Oscar-díjas alkotás pályája kezdetén, 1979-ben készült. Két előadó produkálta a film összes hangját. Be is mutatták őket a film elején, hogy „leleplezzék a varázslatot”, amint ez a korai Disney-filmekben divat volt.
Normand Roger jelenleg egy négyrészes film harmadik félórás részén dolgozik. A gyerekeknek szóló kanadai koprodukció a középkorban játszódik. „Nagy kedvemet lelem abban, hogy korabeli hangszereket használhatok. Ritkán csinálok gyerekfilmeket, ezért nagyon élvezem” – számolt be róla.
„Mindegy, milyen műfajon dolgozik az ember” – foglalta össze gondolatait befejezésül. „Minden film egy puzzle, meg kell találni a megoldást. Az okoz örömet, hogy megtalálom, hogyan tehetem magam hasznossá, hogyan segíthetem a filmet” – fűzte hozzá a zeneszerző, akinek munkáiból válogatást is láthatott-hallhatott a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál közönsége.
(MTI)
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
