Külsejéről mindig az ókori rómaiak jutottak eszembe. Az olyan bölcsek, mint Cicero, vagy Seneca, akik kíméletlenül ostorozták korukat, de tudták a világot nem kevés iróniával is szemlélni. Jancsó Miklós nagyon világos szemében ott bujkál ez a fajta bölcsesség, amely nemcsak a túlélésre jó, hanem csodálatos művészi életműre is, amelyet most a magyar filmvilág a filmszemle alkalmából külön honorált. Az Atrium Hyatt koktélhalljában beszélgettünk, egy furcsa szökőkút közelében és egy olasz pár tőszomszédságában, akik csak erősítették a Jancsónak oly kedves mediterrán hangulatokat. Bár az ő világpolgársága mélységes magyarságából fakad.

Beszélgetés Francois Ozon filmrendezővel

Beszélgetés Vranik Rolanddal, a Fekete kefe című film rendezőjével, a 36. Magyar Filmszemle fődíjasával

Beszélgetés Tímár Péterrel a Le a fejjel ürügyén

Beszélgetés Szabó Ildikóval az ő „igaz embereiről”

Az irodalmi alapanyag nem illusztratív, hanem azzal egyenértékű képi átfogalmazásáért, a felfedezés meglepetésével ható technikai megoldásáért és különleges filmnyelvi erejéért” kapta a kísérletifilm kategória fődíját Kardos Sándor Résfilmje (2004, 19 perc) a 36. Magyar Filmszemlén (2005. február 1-8.). Az operatőr-rendező-forgatókönyvíró így vall alkotásáról a sajtókönyvben: „Mióta filmmel foglalkozom, mindig zavart a filmkép túlzott konkrétsága. Ez ugyanis izzítja a fantáziát, de nem hagyja szárnyalni. A célfotó-kamerában jelentkező kép a valóságban sosem létezett. Így, ellentétben a hagyományos képrögzítési eljárással, nem a valóság illúzióját akarja kelteni. Olyan eszközzel próbálunk egy történetet elmesélni, amely minden valóságos élménytől különválik.”