1941. június 27-én született Varsóban, apja építészmérnök, anyja irodai alkalmazott volt. Gyermekkora hányatottan telt, mert a család a tüdőbeteg apa szanatóriumi kezelésétől függően egyik helyről a másikra költözött. Rövid ideig tűzoltóképzőbe járt, majd beiratkozott a varsói színházi szakközépiskolába. Végzése után színházi öltöztetőként dolgozott, miközben kétszer is sikertelenül próbált meg bejutni a híres lódzi filmművészeti főiskolára, ahonnan Roman Polanski, Krzysztof Zanussi és Andrzej Wajda karrierje is elindult. Harmadszorra felvették, 1968-as végzése után dokumentumfilmes lett, avatott kézzel ábrázolta a 60-as, 70-es évek lengyel valóságát, erkölcsi és politikai válságát, az emberi kiszolgáltatottságot, hangsúlyozva a változások szükségességét.

Első televíziós játékfilmjét 1973-ban (A kőműves), első színes, egész estés tévéfilmjét (Életrajz)két évvel később forgatta. Első játékfilmje, a Sebhely az 1970-es gdanski eseményeket, a munkások és a politikai vezetés konfliktusát idézte. Nemzetközileg ismertté 1979-es Amatőr című játékfilmje tette, amely egy amatőrfilmes valóságot kutató szabadidős szenvedélyéről szól és amelyért megkapta a moszkvai filmfesztivál nagydíját.

1981-ben kezdte forgatni Véletlen című filmjét, de a szükségállapot bevezetése miatt csak 1984-ben tudta befejezni. A film a "morális nyugtalanság" korszakának terméke - ez a filmművészeti irányzat a 70-es évek közepétől a 80-as évek elejéig létezett Lengyelországban, s főként a társadalmi helyzetből adódó erkölcsi problémákkal foglakozott. A Véletlen Kieslowski filozófiai szemléletváltozását is mutatja: alapgondolata szerint a véletlen befolyásolhatja az ember életének alakulását, de a lényeg az embertől önmagától függ. Mivel Kieslowski a Szolidaritás létrejötte idején a lengyel filmszövetség alelnöke volt, rendezői munkája csaknem ellehetetlenült. 1984-ben még elkészíthette Befejezés nélkül című filmjét, amely a halál utáni élet kérdését boncolta, majd a kényszerű hallgatás évei alatt Berlinben, Helsinkiben és Svájcban oktatott.

Forgatókönyvíró-társa, Krzysztof Piesiewicz adta számára az ötletet, hogy a lengyel valóságból kiindulva megfilmesítse a bibliai Tízparancsolatot. A szeretet, a halál és az abszolútum egyetemes kérdéseit feszegető tévésorozat két részéből készített mozifilmekkel berobbant a nemzetközi köztudatba. A Rövidfilm a gyilkosságról címűért, amely egy taxisofőr meggyilkolásáról és a tettes kivégzéséről szól, 1988-ban Berlinben megkapta az európai filmdíjat, illetve a cannes-i filmfesztivál elismerését. A sorozat másik darabja A Rövidfilm a szerelemről címet viselte.

Az 1991-ben készült Veronika kettős élete különös történetet dolgoz fel: a két Veronika egy napon születik, külső megjelenésre azonosak, életútjuk is sokban hasonlít, de egyikük Franciaországban, másikuk Lengyelországban látja meg a napvilágot, s a lengyel meghal abban a szívbetegségben, amelyben a francia is szenved, ám ő életben marad.

A kilencvenes években forgatta Három szín című trilógiáját. A címek a francia trikolór színeire rímelnek, s azokban a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméinek nyomát kutatta, egyre mélyebbre merülve az emberi lélek útvesztőiben. A Kék, amelynek főszereplőnője a híres zeneszerző férjét és ötéves kislányát egy autóbalesetben elvesztő asszony (Juliette Binoche), 1993-ban megkapta a velencei filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt. A Fehérért, amely azt meséli el, hogy egy varsói fodrász a válás után miként szerzi vissza francia exfeleségét, 1994-ben a legjobb rendezésért járó Ezüst Medve díjat kapta. A legnagyobb sikert a befejező rész, a Piros aratta, amely egy nyugdíjas, az emberiségből kiábrándult bíró (Jean-Louis Trintignant) és egy huszonéves manöken születő barátságát meséli el. Az alkotásért Kieslowskit rendezőként és forgatókönyvíróként is Oscar-díjra jelölték.

A trilógia után Kieslowski bejelentette visszavonulását, hozzátéve: "ez a legjobb módszer arra, hogy ne essek le magasból". Azt is mondta, hogy egyetlen filmjét sem sikerült úgy megrendeznie, ahogy szerette volna; azaz több bennük a feszültség, a világosság, ugyanakkor több a titok is és az apró árnyalat. Utolsó éveiben visszaköltözött Lengyelországba, s bár megfogadta, hogy többé nem teszi be a lábát moziba, mégis új trilógia forgatását tervezte Mennyország, Tisztítótűz, Pokol címmel. Már hozzáfogott a forgatókönyvek gondolati vázlataihoz, de tovább nem jutott. Szívbántalmai miatt kórházba került, s 1996. március 13-án a műtőasztalon vitte el egy szívroham.

(MTI-Panoráma - Perge Zita, Sajtóadatbank)