Eredeti neve Philip volt, ezt később egy néma e hozzátoldásával bővítette művésznévvé - "hogy tizenhárom betűből álljon a nevem" - mondogatta tréfásan. Jogi, majd színi tanulmányokat folytatott, 1942-ben Nizzában lépett először színpadra. 1943-1944-ben Párizsban a konzervatóriumban tanult, és ekkor kezdett el filmezni is.

A háború befejezése után a legnépszerűbb színpadi és filmszínészek közé emelkedett. Első filmfőszerepe az 1946-ban Dosztojevszkij regénye alapján készült A félkegyelmű Miskin hercege volt. Az 1946-os Autant-Lara rendezte A test ördögében mindenkit csodálatba ejtett az az emésztő őszinteség, amivel kezdő színész létére átélte egy gimnazista lázas szerelmét. Ettől kezdve testre szabott, de korántsem egyforma szerepeket osztottak rá: ilyen volt A pármai kolostor Fabrizio del Dongója (1947), Az ördög szépsége Henrija (1949), a Királylány a feleségem Tulipános Fanfanja (1952) és a Vörös és fekete Julien Sorelje (1954).

Drámai ereje éppen olyan elevenen hatott, mint mértéktartó humora. A kamaszos bájú és a kedvesen esetlen hősök mellett komplikáltabb, cinikus, ellentmondásos, olykor beteges figurák ábrázolása sem okozott gondot számára: így a Körbe-körbe züllött gróf hadnagya (1950), a Vágyakozás alkoholista orvosa (1953), a Modigliani életéről készült Montparnasse 19 korántsem életrevaló festője (1958), a Tisztes úriház gátlástalan Octave Mouret-ja (1957) és a Veszedelmes viszonyok machiavellista Valmont-ja (1960). Színpadon is sikerrel szerepelt, 1954-ben eljátszotta a Ruy Blas címszerepét.

1956-ban a filmrendezéssel is megpróbálkozott, Joris Ivensszel közösen készített filmjük, a Till Eulenspiegel a mindenható fiatalságot állította a haladó társadalmi eszmény szolgálatába. 1958-tól haláláig a francia színészszakszervezet elnöke is volt.

Titkát, hogy miért válhatott a második világháború utáni francia film férfieszményévé, sokan próbálták megfejteni. A legközelebb talán Oriana Fallaci, a neves olasz publicista jutott, aki 1956-ban ezt írta róla: "Hát hogy lehetne megállni, hogy ne tapsoljunk ennek a félszeg, pimasz fiatalembernek? Csak rá kell nézni, máris gyöngédség fogja el az embert. Talán szenvedő, elkényeztetett gyermekhez hasonló külseje az oka, talán ragyogó szeme, amely hol világfájdalmas, hol meg hideg és kíméletlen, akár egy ítéletvégrehajtóé, talán fanyar, elkényeztetett arisztokrata megjelenése..." René Clair szerint Gérard Philipe az intelligencia csodája volt.

Párizsban hunyt el 1959. november 25-én, 37 éves korában - szívroham következtében. Halála előtt nem sokkal fejezte be Luis Bunuellel az El Paóban nő a láz című filmet.