Április 23-án, 11-órakor egy német és egy osztrák elsőregényes szerző hagyományos közös felolvasóestje lesz az új Goethe Intézet épületében található új Eckermannjában. Gernot Wolfram és Andrea Grill beszélgetőpartnere Adamik Lajos műfordító lesz.
A Samuel utazása egy szokatlan utazás története. Egy fiatal műfordító beleszeret egy asszonyba, akinek van egy önfejű kisfia, Samuel. A fiú alig érdeklődik a vele egykorúak iránt, a science-fiction regények világában él. Leveleket ír e könyvek szerzőjének, egy idős férfinak Krakkóba, akiben nem nehéz felismernünk Stanislaw Lemet. Samuel arról álmodozik, hogy egy napon találkozik vele. Amikor anyjának el kell utaznia, a barátja elkíséri a fiút Krakkóba. A város rendszerváltozás utáni izgalmas világában Samuel váratlanul eltűnik. A férfi a keresésére indul és eközben különös emberekkel találkozik, köztük a pápa hasonmásával. Ezeknek az embereknek az élete és élettörténete az átalakuló város rejtelmes útjaira vezetik a férfit és elkerülhetetlenül megváltoztatják.
Andrea Grill 1975-ben született Bad Ischlben. Biológiát, olasz és spanyol nyelvet és nyelvtudományt tanult Salzburgban, Thesszalonikiben és Tiranában. Több évig élt a szardíniai Cagliariban. Tanulmányokat írt az ottani lepkék evolúciójáról. Albán nyelvből fordít, különböző folyóiratokban publikál. Salzburgban, Amszterdamban és Neuchatelben él. Der gelbe Onkel (A sárga nagybácsi) című első regénye 2005-ben jelent meg a salzburgi Otto Müller Verlagnál.
Minden családnak megvannak a maga törvényei, a saját helyszínei és megvan a saját ideje Andrea Grill első regénye a családban élő embert térképezi fel. „Az volna a legjobb, ha a gyerekek a fán teremnének.” Ősszel lepottyannának, mint az érett körte, és senkinek nem kellene felelősnek éreznie magát értük, ahogy ők sem volnának semmire elkötelezve. De mert nem a fáról pottyanunk le, mint a gyümölcs, egy életen át kötődünk bizonyos emberekhez; rokonainkhoz, akikkel találkozunk karácsonykor és húsvétkor, temetésen és esküvőn, vasárnapi uzsonnán vagy vakáción, és akik életét sokszor ugyanolyan jelenvalónak érezzük, mint a magunkét. De kik ezek az emberek, akikről azt hisszük, hogy jól ismerjük őket?
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |


