A Booker-díjat Tom Maschler kiadó kezdeményezésére alapította 1968-ban a Booker élelmiszeripari vállalat, amelynek neve („Könyvész") ellenére semmi köze a könyvkiadáshoz. Létrehozóját hívták így, aki a 19. században Guyanában hozta létre cukornádat és cukrot termelõ-szállító cégét, amely napjainkban is az egyik legnagyobb brit élelmiszer-nagykereskedelmi vállalat. 2002-ben a díj hosszútávú jövõjének biztosítása érdekében létrehozták a díjat felügyelõ alapítványt (Booker Prize Foundation), amelynek feladata egyebek között a szponzor kiválasztása, biztosítása. 2002 áprilisában öt évre a Man Group Rt. beruházási és brókercég nyerte el a Booker-díjhoz kapcsolódó szponzori jogokat és kötelességeket, így a díjat jelenleg hivatalosan Man Booker-díjnak nevezik.

A Booker-díj létrehozásának eredendõen az volt a célja, hogy az angolszász nyelvterület prózaírói is részesüljenek a francia Goncourt-díjhoz hasonló presztízsű elismerésben (bár a díj megalapításában kétségtelenül üzleti szempontok is szerepet játszottak: a Booker cég a kiválóságot tartja legfontosabb reklám-jelszavának). Az eredetileg 21 ezer, ma már 50 ezer font pénzjutalommal és nemzetközi hírnévvel járó kitüntetést Nagy-Britannia, Írország és a Brit Nemzetközösséghez tartozó országok azon állampolgára kaphatja, akinek regényét az adott évben a legjobbnak ítéli a szakmai zsűri. (Ez utóbbi tagjait a legjobb kritikusok, írók és akadémikusok, valamint közismert személyiségek közül választja ki a nemzeti könyvtársaság.) A jelölések után augusztusra összeáll egy 19 regényt tartalmazó ún. „hosszú lista" (longlist), majd ennek megrostálása után szeptemberre egy hatos „rövid lista" (shortlist), s végül innen került ki a nyertes. Az elismerés sokkal többet jelent, mint a vele járó pénzdíj: a nyertes mellett a díjazásra kiválasztott művek (2001 óta van hosszabb és szűkebb jelöltlista) forgalma többszörösére ugrik a Booker-díj odaítélése után.

A Booker-díjat elsõ ízben 1969-ben adták át (P.H. Newby kapta Something to Answer című művéért), s a késõbbiek során olyan szerzõk nyerték el, mint Nadine Gordimer, Kingsley Amis, Salman Rushdie, Margaret Atwood, Iris Murdoch, William Golding és Ian McEwan. 2002-ben a kanadai Yann Martelnek ítélték oda Pi élete című művéért, 2003 nyertese Peter Finlay - írói álnevén D. B. C. Pierre - ausztráliai születésű, Írországban alkotó író lett Vernon God Little című elsõ regényével, 2004-ben az angol Alan Hollinghurst volt a gyõztes The Line of Beauty című, a thatcherizmus korát szatíritikusan feldolgozó melegregényével, 2005 díjazottja pedig az ír születésű John Banville volt A tenger című művéért.

Érdekesség, hogy eddig ketten kapták meg a díjat két ízben is: a dél-afrikai J. M. Coetzee (1983 és 1999), valamint az ausztráliai Peter Carey (1988 és 2001). A Nagy-Britanniában élõ indiai származású Salman Rushdie 1981-ben kapott Bookert Az éjféli gyermekek (Midnight,s Children) címû könyvéért, majd a díj alapításának 25. évfordulóján, 1993-ban - amikor az addig nyertes művek versenyeztek egymással -, ez a mű kapta a Bookerek Bookerét ("Booker of Bookers").

A Booker-díjhoz három másik irodalmi elismerés is kapcsolódik: 1991 óta létezik a díjnak egy orosz változata, amelyet 2002 óta a Nyitott Oroszország jótékonysági szervezet finanszíroz (ennek vezetõje a Yukos orosz olajipari óriáscég jelenleg is börtönben ülõ elnök-vezérigazgatója, Mihail Hodorkovszkij). A 15 ezer dollárral járó orosz Bookert 2004 decemberében Vaszilij Akszjonov regényíró kapta Voltaire hívei című regényéért, a 2005-ös díjazott Gyenyisz Gucko (Denis Gutsko) volt Nyomtalanul-úttalanul című regényéért.

A másik, a 2000-ben indított, s ugyancsak 15 ezer dollárral járó kitüntetés a The Caine Prize for African Writing, amely Sir Michael Caine, a Booker vállalat és a Booker-díj egykori elnöke nevét viseli, s amelyet afrikai írók kapnak egy angolul publikált, az afrikai kultúrát tükrözõ rövid történetükért.

2005. júniusában elsõ alkalommal osztották ki az újonnan alapított, s 60 ezer fonttal járó Nemzetközi Man Booker-díjat, amelyet kétévente ítélnek oda a világ legjobb kortárs íróinak, akiknek műve angol nyelven megjelent. Az elsõ kitüntetett a Franciaországban élõ albán Ismail Kadare lett.

(MTI-Panoráma - Máté István, Sajtóadatbank)