Pamuk testvére, Sevket Pamuk nemzetközileg is elismert történelemprofesszor, aki az író több művében is megjelenik. A friss Nobel-díjas szerző 1982-ben nősült meg, de öt éve elvált, egy lánya van.

Pamuk 1974-ben kezdett írni, s már első regényével, A sötétség és fénnyel komoly sikereket ért el. Az egy gazdag isztambuli család három generációjának történetét elmesélő Cevdet bej és fiai című regényével 1983-ban Orhan Kemal-díjat nyert. 1984-ben Madarali-díjjal tüntették ki A csendes ház című könyvéért, amelynek francia fordítása 1991-ben a legjobb külföldi könyv díját érdemelte ki. Az 1985-ben íródott A fehér kastély című regénye (amellyel 1990-ben nyert díjat), széles körben ismert szerzővé tette, a török írót a The New York Times kritikusai új csillagként emlegették.

Időközben Pamuk stílusa változáson ment keresztül, a korábbi műveiben tapasztalható naturalista vonásokat posztmodern irodalmi stílus váltotta fel. S bár külföldön egyre népszerűbb lett, hazájában csak a kilencvenes évek elején vált igazán ismertté. Az 1990-ben írt A fekete könyv a török irodalom egyik legnépszerűbb, ugyanakkor legellentmondásosabban megítélt alkotása lett. Két évvel később regényéből ő maga írta meg a Titkos száz című film forgatókönyvét. 1995-ben jelentkezett Új élet című regényével, amelyet már megjelenése pillanatában szétkapkodtak a török könyvesboltokban.

Orhan Pamuk nem csak irodalmi teljesítményével hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Hazájában sokan és sokat kritizálták politikai nézetei és cikkei miatt, amelyekben bírálta a kormánynak a kurd kisebbség iránt tanúsított magatartását, e cikkek nyomán írta meg 1999-ben A többi szín című regényét. Pamuk a szólásszabadság harcos képviselője, annak idején pedig ő volt az első muzulmán értelmiségi, aki kiállt a fatvával sújtott Salman Rushdie mellett.

Nemzetközi könyvsiker lett a 2000-ben megjelent A nevem: Vörös is, a 16. századi Isztambulban játszódó regény a misztikumot ötvözi a filozófiai elmélkedésekkel. Legutóbbi, a Hó címet viselő könyve azokat a - napjaink Törökországát jellemző - társadalmi feszültségeket ábrázolja, amelyek az iszlámista és az elnyugatiasodott modern Törökország között mutatkoznak. A könyvet 2004-ben a The New York Times az év tíz legjobb regénye közé választotta. Az elmúlt évben Pamuk egy különös könyvvel lepte meg olvasóit, az Isztambul: Emlékek és a város egyfajta sajátos emlékirat az író részéről. Rengeteg elismerése mellé 2005-ben a Német Könyvpiac Békedíjával is kitüntették.

Tavaly török nacionalisták támadásainak kereszttüzébe került, mert egy svájci lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy nyíltan kell beszélni a hazájában tabunak számító örmény népirtásról és hozzátette: 1915-ben egymillió örményt öltek meg Törökországban. Számos életveszélyes fenyegetés, sajtóbeli hecckampány után eljárás indult ellene (a török büntetőtörvénykönyv értelmében büntetendő, ha egy török állampolgár külföldi intézményekben vagy külföldi médiában úgy nyilatkozik, hogy Törökországban népirtást követtek el az örmények ellen), az írónak minden nyilvános szereplését le kellett mondania. A vádakat végül idén január 22-én ejtették.

Könyveit a külföldi kritikusok gyakran hasonlítják Umberto Eco, Italo Calvino és Gracía Marquez műveihez. A regényekben megjelenő konfliktusok felkavaróak, cselekményük összetett, a karakterek pedig jól kidolgozottak. Nemrég a The Guardian a 21. század 21 legjobb írója közé választotta a "mágikus realizmus" zseniális török képviselőjét.

(MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)