Jelentősen megújult a színházi szakmák egyetlen országosan reprezentatív szakszervezete, az idén 105 éves Színházi Dolgozók Szakszervezetének (SzíDoSz) országos vezetősége, miután a 2024. április 8-án, hétfőn megtartott tisztújító küldöttgyűlésen megválasztották az új országos ügyvezető elnökséget. A következő öt évben országos elnökként Savanyu Gergely, a soproni Petőfi Színház színművésze, a soproni alapszervezet elnöke irányítja a 17 fős elnökséget. A két országos alelnök Makranczi Zalán színművész, a szinkron alapszervezet alelnöke és Kovács Éva Rebecca színművész, a szabadfoglalkozású művészek alapszervezetének titkára lett. Az elnökségi tagok többsége is kicserélődött. Az új elnökség programjában az érdekképviseleti funkció megerősítése szerepel az első helyen.
Tisztelt Szakszervezeti Tag!
2022. június 28-án a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete végre megtartotta tisztújító Küldöttgyűlését.
Százezer forint támogatást kap minden friss diplomás színész az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesülettől.
Ha gyermeke "tanulási problémára" vagy "viselkedési rendellenesség" miatt pszichiátriai szereket szed, és úgy érzi, hogy a gyermek állapota semmit sem változott vagy rosszabbodott emiatt, keresse az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt. Az alapítványtól ingyenes tájékoztató kiadvány is kérhető a hiperaktivitás témájában.
Ha Ön vagy szerette segítségre számított a pszichiátrián, de ehelyett borzasztó tapasztalatai voltak (pl. bántalmazás, egészségkárosodás, gyógyszerfüggőség), hívja ingyenes jogsegélyszolgálatunkat!
A járvány miatt csak technikai közvetítéssel tudott összejönni december 7-én a Kongresszus által választott új Szövetségi Tanács, amelyben persze sok olyan kollégánk kapott újra bizalmat, akik már évek, évtizedek óta végzik ezt a munkát választóik töretlen bizalma mellett.
A Wittgensteinek buddenbrooki sorsa
Dátum: 2011. október 9., vasárnap, 10:52

Nem tudom, tényleg hatott-e Thomas Mann első – és neki 28 év múlva
Nobel-díjat hozó – regényének szüzséjére 1900 körül a bécsi Wittgensteinek valódi története, akik akkoriban Bécs kulturális fejedelmei voltak. Hisz a nyolc
gyermeket nemző, hatalmas vagyont felhalmozó Karl Wittgenstein akkoriban
már csak kedvteléseinek élt.
1898-ban bejelentett visszavonulása után – zene minden mennyiségben, vadászat vidéki kastélyuk környékén, Bécs előkelőinek vendégül látása a Palais-nek nevezett gyönyörű épületükben, lovaglás, műkincsgyűjtés, üzleti cikkek írása, kirándulás az Alpokban – a família híre eljuthatott Mannig (aki szülővárosába, a Hanza-város Lübeckbe helyezte a felfutó és lehanyatló polgárfamíliáról írt hosszú példázatát.)
Mindenesetre a Wittgensteinek életét, karrierjét nemcsak az utódok tehetsége vagy arra alkalmatlansága – mint Buddenbrookéknál –, hanem a borzalmas XX. századi történelem is megtépázta. 2008-ban egy angol író, a most 48 éves Alexander Waugh (aki addig zenekritikával foglalkozott), igen komoly anyaggyűjtés és feldolgozás után, megírta e hírneves és ellentmondásos család történetét: csak a bibliográfiája kitesz majdnem 30 oldalt.
Teljesen belehelyezte az olvasót a boldog békeidős, majd a ’14-től háborúsan hepciáskodó és végül az Anschluss fasizmusába engedelmesen beolvadó Bécs mindennapjaiba. Mert itt nőtt ki egy Németországból származó zsidó intéző és egy bécsi gazdag – ezzel a férji karriernek erős lökést adó – kereskedőcsalád lányának házasságából az a történelmi, hercegi nevet viselő gigafamília, amelynek leghíresebb – és legfiatalabb – tagja a XX. század legnagyobb filozófusaként tisztelt Ludwig Wittgenstein. Idén, április 29-én volt halálának hatvanadik évfordulója .
E hercegi név viselése régi szokásjogon alapult. Napoleon 1802-es rendelete értelmében, miszerint a zsidóknak európai szabvány szerint kell, hogy legyen vezetéknevük, ahol, akit szolgáltak, annak az uraságnak vették fel a nevét. (Aztán ez a hercegi vonal menekülő-utat is jelentett számukra a vészterhes hitlerájban, amikor vagyonokért Mischlingnek azaz félvérnek jegyeztethették be magukat: hivatkozva arra, hogy a nagypapájuk, Hermann – aki katolizált és valóban utálta a zsidókat, sőt, gyerekeinek megtiltotta a velük való házasodást is – tulajdonképpen zabigyereke Wittgenstein hercegének. Ezért zsidóknak adták ki nevelésre. (Igaz volt-e vagy sem, nem tudni, hiszen a híres zsidónyűvő Kristályéjszakán leégett a kolbachi zsinagóga, ahol az iratait őrizték).
Mindenesetre a Hermann és Fanny Figdor alkotta házaspár tíz gyermeket hívott a világra, hatodikként Karlt, aki anyagilag mind között a legsikeresebb lett. Az ő tízük unokatestvére volt Fanny Wittgenstein ágán a korszak óriási tehetségű hegedűse és zeneszerzője, Ferenc József udvari zenésze és a Berlini Zeneakadémia első igazgatója, Joachim József. http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/f-j/joachimelet.htm. Karl tehát Mendelssohn, Brahms, Schumann társaságában cseperedett fel, állandó klasszikus muzsikaszó, velük való koncertezés közben, és ő is nagyszerű hegedűs lett – mint sokan a családjukból.
De a keménykezű Hermann a vagyont többre becsülte a művészléleknél, így bár a lázadó Karl szigora elől fiatalon elszökött New Yorkba – és ott hegedűje tartotta életben –, amikor visszakullogott a szülői házba, engedelmesen beállt pénztermelőnek. Vasúti mérnökként innovatív szellemével sikert sikerre halmozott, de üzleti tárgyalásokon sokszor hazardírozott, és az épp kiépülő közlekedési hálózat sínéhsége folytán így nyert iszonyatos vagyont. Bár saját sorsából tudván tudta, milyen, ha az ember megerőszakolja a lelkét, mindegyik gyerekét vasszigorral a pénzkereset, a mérnökség felé akarta fordítani.
Mivel az életrajzíró zenekritikus, úgy érzem – mert zenei tehetségem nincs, holott Joachim távoli ősöm volt –, hogy betűkből valami hatalmas áradású szimfóniaszerűséget komponált a bécsi elit életéről. A fősodor a két – e nagyalakú, vastag könyv címlapján is szereplő – fiú életéről zeng, a két utolsóról: Paulról s Ludwigról. A maga nemében mindegyik unikális volt, kitűnve híres famíliájuk tagjai közül is: előbbi – kinek 1913-as első koncertjével in medias res indul a mű – minden apai hiszti dacára zongoraművész lett – de nem akármilyen! Másikuk, Ludwig – becézve Lucki – meg tudósfenoménná vált; szinte ingyen dogozott, egész életében megvetve és elajándékozva az örökölt vagy szerzett pénzt is. Körülöttük csap pianóba vagy durva fortissimóba a korszak hangja – és ebbe belefolyatva a családtagoké is –, színezve, értelmezve, magyarázva a fiúk történetét.
Mivel Paul és egész családja hazafiasan, utolsó csepp véréig vadul osztrák volt, hát persze hogy emelt fővel, önként ment ő is a „kutya Szerbia” elleni – hülyén kirobbantott és véresen elveszített – háborúba. Hosszan írja le Waugh, mennyire letojta Ausztria népe, hogy utált trónörökösét – akit legjobban maga Ferenc József nem bírt elviselni – lelőtték bisszig nejével együtt. Senkinek nem hiányzott egyikük sem, sőt, de ha már Gavrilo Princip megtette ezt a kis szívességet nekik, hát Bosznia utáni vágyukban kihasználták, laza röpháborúnak gondolva a hadüzenetet. Nem számoltak a szláv összefogással meg a többi nagyhatalmi tényezővel, és így a rosszul felszerelt – köztük sok magyar – bakák óriási ellenerővel találták szembe magukat. Ráadásul a debil hadvezetésnek köszönhetően, egy csatában az osztrák hadtestek órákig egymást aprították. Ennek ellenére, Paulék rohantak bezupálni, ki az orosz frontra. Paul itt – embereit védve – tűzharcban rögvest elveszítette jobb karját, majd fogságba került. Sérülten épp, hogy túlélte, és ebből a kataklizmából végül keserű, de igen elszánt emberként jött haza. (Ludwig is keményen harcolt, sőt Amerikából hazajött harmadik fivérük, Konrad/Kurt is, aki olasz fogságba esése elől öngyilkosságba menekült, ahogy másik két fiútestvérük is – de ők nem háborús, hanem idegrendszeri, erkölcsi okok miatt.)
Paul, akaraterejének hála, jó balkezes zongorista lett. Iszonyatosan kemény próbák, gyakorlások, fogcsikorgatással elért, bal kézzel véghezvitt ügyeskedések – hogy ne legyen kiszolgáltatva senkinek! – nyomán. Gazdagsága megengedte, hogy magára szabott műveket írasson a korszak hírességeivel. Először a bécsiek, majd Ravel http://www.youtube.com/watch?v=tSxcXdXqLvA&NR=1, Prokofjev, Britten, stb. álltak szolgálatába, ám mivel ritka kekec, őszinte ember volt, minden zeneszerzőjét vérig sértette hirtelen változtatásaival. De sokáig őrült világsikere volt: először a hazafias buzgalom és az emberi kitartás csodájaként, később már technikai fölényessége révén. Waugh sokszor ír a Wittgenstein-nővérekről is, akik a vénlány, illetve az amerikai dúsgazdag feleség-véglet között élték életüket. A véleményük árnyalja Paulról a képet, és ők sokszor úgy vélték, hogy nem annyira a lelke, mint rideg kézműves tudása viszi művészöccsüket előre a pályáján. De örültek sikereinek, mert öngyilkosságra hajlamos volt ő is.
Legjobban tanítani szeretett, imádták is a tanítványai; egyikük, Hilde, 18 évesen hódolt be neki – Paul 48 volt akkoriban –, s három gyermekének anyja és nagyon később felesége is lett. Leginkább ingyen oktatott, ahogy Ludwig is. Ő meg még inkább menekült a családi vagyon káros sugárzása elől, szinte tolsztoji remeteségbe – Tolsztoj mentette meg a fronton a megőrüléstől (beleakadt egy orosz könyvesboltban a próféciáiba) – sőt, néha aszkézisbe vonult, Norvégiába, Skóciába; messze mindentől... Az első világháború után fillérekért általános iskolai tanár lett – gyakran ingerült a hozzá fel sem érő kis falusi lurkókkal: egyiket dühében annyira fejen csapta, hogy később a fiú belehalt.
De aki megértette – még filozófus barátai között is roppant kevesen voltak–, az megszerette. Élete titka a homoszexualitás volt: vadul küzdött a hús bűnei ellen, de végül élettársa, egy kertész és villanyszerelő, Francis Skinner mellett, nyugtot talált. Amikor a fiatal férfit elragadta mellőle a gyermekbénulás, más fiút szeretett, de már nem olyan hévvel. (Egyik öccsük is homoszexualitás miatt lett öngyilkos, akkor még nem merte a háborúk előtti Bécsben ezt vállalni)
Ludwig ragyogó elméjét tehát sokszor legközvetlenebb tudósbarátai sem tudták követni, csak áhítatosan tisztelni. http://www.libri.hu/szerzok/ludwig_wittgenstein.html Traktátusát hosszú sétái során néha elkezdte magyarázni – mint a peripatetikus görögök –, de mindig agyömlést kapott, ha rájött, hogy társa nem fog fel semmit. Sorsa drámai lett: ahogy családja szinte minden tagját – apját, bátyját, nővéreit – elvitte a rák, őt sem kímélte. Prosztatarákja miatt hormonokkal kezelték – mire végre rájöttek erre, mint vérszegénysége okára – és ettől melle nőtt, hőhullámai lettek, szóval meg kellett élnie a női lét gyötrelmeit is. Orvosa házában hunyt el, 62. születésnapját még épp betöltve, és utolsó mondatával így suttogott: „Mondjátok meg, hogy csodálatos életem volt.”
Pedig a legmocskosabb történelem taposott rajtuk: végigélték-rettegték Hitler Anschlussát és a háborút. Az osztrákok boldogan önként-dalolva Németországba hanyatlásának – Anschluss=kapcsolódás – ténye sokakat elborzasztott Bécsben. A zsidók közül az első éjjel félszázan lettek öngyilkosok. De a többiek boldogan „heilhitlereztek”, sokkal vadabbul, mint Berlinben! Wittgensteinék undorodtak a német náciktól de nem tartották zsidónak magukat, így eleinte nem is féltek. Kitűzték – hisz utasították őket erre – a horogkeresztes zászlót március 12-én, a bevonulás napján (amiért később meg is büntették őket, mint zászlógyalázókat)
Ám hamar kiderült, hogy a nácik – a Bécsben visszamenőlegesen! érvénybe léptetett nürnbergi törvényeik szerint – mindenhol számon tartják a gyűlölt zsidókat. Akinek három nagyszülője zsidó, az bizony zsidó – és nekik volt ennyi „majré” ősük. Hiába a katolikusságuk sok évtizede már, az többé nem számított – ami megrázta őket. Így harcba kezdtek a fentebb említett Mischling= keverék címért, nagypapájukat zabinak állítva be, és minden vagyonukat erre áldozva. Mert a hiéna nácik keményen zsarolták őket, és minden Svájcban tartott „fillérjükre” – na, azért az nem volt csekély –, műkincsükre, értékükre igényt tartva. Paul Svájcon át elszökött Kubába, majd Amerikába, később kimentve innen balkézről fogant lányait s vak nejét is. De távollétében őt ugyancsak megkopasztották – nővérei biztonságával sakkban tartva. Másokat – a három lánytestvért – börtönbe vetettek pár napra, hogy kicsikarják tőlük a pénzt. Végül nagyon sok javuk átvándorolt a Reich pénztárába, raktáraiba. Ügyvédjük is kettős ügynök volt.
Mivel a Buddenbrook-ház írója szintén emigrációba kényszerült, osztozott eme valóban élt, nagypolgári család sorsában. Bár Mann könyve a tálentumhiány és érdektelenség miatti fájó hanyatlás regénye, Wittgensteinékébe nagyon belejátszott a Hitlerbe-háborúba fáradás is. Paul ugyan élete végéig küzdött magáért: Amerikában is – volt azért még aranya – íratott műveket magának (például – őrült balhék árán – Benjamin Brittennel), de már nem tudta a kor modernségét sugározni és élvezni. Lekopott unikumának izgalma is, hisz a II. világháború futószalagon termelte a félkarúakat még zongoristában is, akik szinte ellopták a neki írt és szerződésileg élete végéig lefoglalt darabokat. Tanítani tanított kint is lelkesen; tanítványai maradtak végül a barátai, segítői, mert családjával már a háború közben végleg megszakított minden kapcsolatot. Pénzét – két bécsi nővére életéért cserébe – jóformán megkérdezése nélkül elszedték a nácik. De voltak kint Amerikában is kínos alkui Gretl nevű nőtestvérével. Még a halálos ágyukhoz sem ment el, ahogy `38 után Ludwiggal sem találkozott soha többé.
Nem csoda hát, hogy a regény alcíme: Egy békétlen család. Valóban azok voltak mind: nagy, néha egymásnak feszülő vágyakkal, a vagyon adta magabiztossággal, ami miatt folyton lelkiismeret furdalásuk is volt, noha felhasználták saját érdekükben, ha kellett. Eltűnésük, leszereplésük így végzetszerű volt: az utódaik már sehol sincsenek hírnévben, de nem is akarnak szerepelni, noha Paul gyerekei – Johanna=Joan és Paul „Louis” – még élnek. A fényképek is Joan albumából származnak. Az Európa Kiadó nagyon szép, jó minőségű 3900 forintos könyvében, amelyet Sipos Katalin fordított, az elején van egy előzékeny családfarajzolat, kisegíteni a bonyolult viszonyokban elvesző olvasót. Nemcsak a több mint húsz családtag sztorija elevenedik meg, de vonzóan élveteg, majd véres, romos díszletként Európa közepe, Bécs is, sőt, elvisz Waugh minket Amerikába, Kubába, Angliába is. Mindenhová, ahol felhangzott valaha a Wittgenstein-szimfónia, amely mára csak a filozófus-matematikus munkásságát zengi, azt is eléggé elhalkulva.
Szász Judit
Hozzászólás
Hozzászólások
|
|
Galéria
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Wagnert sokan bírálták, támadták életében. Egy ízben éppen társaság volt nála, amikor a postás egy levelet hozott. A zeneszerző felnyitotta, s a papírlapon mindössze egyetlen szó állt: „Hülye".
G. B. Shaw sokat utazott hazájában. Egyszer egy falu határában megismerkedett egy juhásszal. Megkérdezte, hogy hívják.
Aforizmák
„ A műsorpolitika a színház erkölcse."
Kornis Mihály
|
|