1909. augusztus 31-én született Nagykanizsán. Soknemzetiségű, sokkultúrájú családja a Monarchia különbözõ tájairól eredt: nyomdász nagyapja prágai zsidó volt, majd a híres Pester Lloyd szedõje lett, õ alapította a „Zala" címû nagykanizsai újságot, apja könyvkereskedõ, nyomdász és a szabadkõműves mozgalom tagja volt.

Fejtõ Nagykanizsán érettségizett, s fiatalon áttért a katolikus hitre. Budapesten hallgatott magyart, történelmet, germanisztikát, a Berzsenyi-kollégium tanára, a Bartha Miklós Társaság tagja lett. Illegális kommunisták hatására marxista szemináriumokat tartott, a mozgalom hozta össze József Attilával is, akinek tehetségét az elsõk közt ismerte fel. 1932-ben illegális tevékenysége miatt majd egy évre börtönbe került, s tanulmányait meg kellett szakítania.

A kommunista mozgalommal a szektás vezetés miatt hamarosan szakított. A marxizmus humanistább, liberálisabb változatához, a szociáldemokráciához csatlakozott, ehhez, ha kritikusan is, egész életében hûséges maradt. József Attilával megalapította a Szép Szó címû folyóiratot, amelynek 1935-38-ban szerkesztõje volt, de írt a Nyugatba, a Szocializmusba, a Válaszba, a kolozsvári Korunkba, s a kommunista Gondolatba is. Részt vett a népies-urbánus vitában és közvetíteni próbált a hazai baloldal két szembenálló tábora közt.

Elsõ könyvében, az 1937-ben megjelent Érzelmes utazásban egy dalmáciai úti beszámoló keretében vetett számot a szocializmushoz vonzódó polgári értelmiségi helyzetével. Egy cikke miatt osztály elleni izgatás vádjával pert indítottak ellene, a letartóztatás elõl Párizsba menekült s 1938-tól hét évig a Népszava párizsi tudósítója lett. A második világháború idején részt vett a francia ellenállásban, miközben itthon majd, egész családját kiirtották.

A háború után Párizsban bölcsészdoktori címet szerzett. 1947 és 1949 között Károlyi Mihály nagykövet bizalmasaként a párizsi magyar sajtóirodát vezette, de Rajk László letartóztatása után tisztségérõl - Károlyihoz hasonlóan - tiltakozásul lemondott. Fejtõ, aki Rajkot ifjú korából ismerte, a kivégzéskor nagy cikkben leplezte le a per hamis indítékait. 1955-ben francia állampolgár lett, s 1974-ig az AFP francia hírügynökségnél dolgozott a keleti tömb ügyeinek kommentátoraként. 1956-ban a forradalom leverése után döntõ szerepe volt abban, hogy a francia értelmiség hitelesen tájékozódhatott a történtekrõl, Albert Camus és mások állásfoglalása nem csak szó szerint életeket mentett a megtorlás, az íróperek idején, de fordulatot jelentett a kommunista rendszerek nyugati megítélésében is.

A kelet-európai országokról, a kommunista mozgalomról és világpolitikai kérdésekrõl írott mûvei a tényekre építve, éles antikommunista szellemben bírálták a „tábor" ideológiáját és politikai gyakorlatát. Fejtõ 1973-ban elnyerte az állami doktorátust. 1972-82 közt a politikatudományi fõiskola kelet-európai szemináriumát igazgatta, szovjet és kelet-európai témákról tartott elõadásokat, a milánói Il Giornale párizsi irodáját vezette s rendszeresen szerepelt a nyugati rádiók magyar nyelvű adásaiban. 1988. június 16-án beszédet mondott a Pére Lachaise temetõben Nagy Imre-emlékművének avatásán.

Fejtõ szépírónak indult, de áttért a politikai tudományok területére. A Rekviem egy hajdanvolt birodalomért az Osztrák-Magyar Monarchiát siratja el, amelyet életképesnek tartott, pusztulását szerinte külsõ erõk okozták. A népi demokráciák története a kelet-európai sztálinizmus elemzésének alapműve, óriási tárgyismeretre támaszkodó megközelítései ma is érvényesek. A 16 nyelvre lefordított, Franciaországban tankönyvként is használt mű számos francia szimpatizánst ébresztett rá a valóságra. Társadalomlélektani tanulmányt írt a zsidó nép történetérõl (A zsidó és az Úristen), a Magyarság, zsidóság a hazai izraelita népcsoport történetét, az együttélés és szembenállás okait elemzi.

Emlékiratait Párizsban 1986-ban, magyarul Budapesttõl Párizsig címmel 1989-ben adták ki. Irodalmi esszéket is ír, újságcikkei számos aktualitást tárgyalnak, gyakran ad interjút. Franciául 1999-ben, magyarul 2001-ben jelent meg A század utasa, ebben Maurizio Serra olasz újságíróval beszélgetett a 20. század fõbb politikai folyamatairól. Fejtõ konzervatív liberális szocialistának vallja magát: konzervatívként az európai görög-zsidó-keresztény hagyományhoz kötõdik, liberálissá a 20. század önkényuralmi rendszerei tették, s a kirívó egyenlõtlenségek ellenfeleként maradt szocialista.

1989 júniusában, 42 év után Nagy Imre és társai temetésére jött elõször haza. 1988-ban a francia Becsületrenddel, 1992-ben a francia Nemzetgyűlés irodalmi díjával, 1994-ben Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki, 2000-ben a Nagykövetek Díját, 2001-ben az Európa-díjat kapta meg. 1989-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével, 1997-ben a Magyarság Hírnevéért Díjjal, 1999-ben a Magyar Köztársaság Arany Emlékérmével ismerték el, 1997-tõl a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja. 2003-ban Széchenyi-díjat kapott „a magyar és a francia kapcsolatok fejlesztésében - különösen a hazai kultúra képviseletében és megismertetésében - végzett kiemelkedõ irodalmi munkásságáért és közéleti szerepvállalásáért". 2005-ben a Nagy Imre Érdemrendet kapott példamutató hazafias elkötelezettségének, valamint a magyar függetlenség kivívásában és a békés rendszerváltásban vállalt szerepének elismeréseként.

(MTI-Panoráma)