„Nagy Gáspár munkásságát a magyarság sorskérdései iránti érzékenység és a felelõs emberi létezés igénye határozta meg. Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni - költõi szerepvállalásának vezérlõ elveihez mindvégig hűséges maradt" - fogalmazott a nekrológban a rádió, amelynek kulturális szerkesztõségét 2004 óta a költõ vezette.

A katolikus médium vezetõi kiemelték: Nagy Gáspár példamutató személyes bátorsággal akkor vállalta 1956 eszmei örökségét, amikor a bűnösök megnevezése tilalmas beszédnek minõsült.

Nagy Gáspár 1949. május 4-én, Bérbaltaváron született. A Szombathelyi Tanárképzõ Fõiskolán végzett népmûvelés-könyvtár szakon, majd esztétikát tanult. Versei 1968-ban jelentek meg elõször. Pályája kezdetén népmûvelõ és könyvtáros, majd a Móra Kiadó szerkesztõje volt, 1989-ben a Hitel szerkesztõje lett. Az Írószövetségben 1981-tõl választmányi tagként, 1989-tõl elnökségi tagként tevékenykedett. 1989-90-ben az MDF választmányi tagja volt.

A leginkább a közép-kelet-európai helyzet, a magyarság sorsa foglalkoztatta. A fiú naplójából című, 1956-ot idézõ verse volt az oka a Tiszatáj 1986-os betiltásának. Szabadrabok címû, 1999-ben megjelent gyűjteményes kötete tartalmazza mindazon verseket, amelyeket korábban a cenzorok miatt ki kellett hagynia köteteibõl.

Nagy Gáspárt 1977-ben Radnóti-díjjal, 1990-ben József Attila-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel, 1994-ben Kölcsey-díjjal, 1999-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2000-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Életművét egyebek mellett a Koronatűz, a Földi pörök, a Múlik a jövõnk, a Szabadrabok és a Közelebb az életemhez című kötet õrzi.