A nagy tapssal köszöntött Baranyi Ferenc a tőle megszokott közvetlenséggel, humorral vette tudomásul a múló időt. Megköszönte a képzőművész barátoknak az ajándék-kiállítást, a barátoknak, rajongóknak azt, hogy eljöttek, és megtöltötték a nézőteret, majd arról beszélt, hogy a jubileumok neki mindig a nekrológot juttatják az eszébe, és bizony nem szeretné, ha ilyen irányt venne a kerek évforduló ünneplése. Inkább – némi öniróniával – fölolvasta Bárdos József az ő munkásságáról készített irodalmi paródiáját, aztán közölte: ő is hozott ajándékot. Az általa írt dal- és sanzonszövegek, olasz és francia dal- és sanzonfordítások, magyar daljátékok, valamint francia és olasz operalibrettók fordásai csendültek föl Ardó Mária, Csák József és Sárkány Kázmér – a Magyar Állami Operaház magánénekesei –
Kassai Franciska előadóművész és Hegedűs Valér zongoraművész előadásában.

A nagy sikerű zenés összeállítást követően Kertész Ákos író köszöntötte Baranyi Ferencet, akinek annak idején egyetemi évfolyamtársa is volt. Mint mondta, nagyon irigyelte. Nemcsak azért, mert Baranyit körülrajongták a lányok, és mert embernek, költőnek, zenerajongónak egyaránt szeretetre méltó volt – és az is maradt – hanem azért is, mert diáktársa költő volt, és „a költészet az irodalom királynője”.

A pályatárs beszélt azokról a – egykor a Magyar Televízióban sugárzott – fantasztikusan jó operakalauzokról is, amelyek oly könnyen átélhetővé tették a nem zeneértők számára az operák világát. Kertész Ákos befejezésül a születésnapját ünneplő költő egy napjainkban oly ritka tulajdonságára hívta föl a figyelmet: Baranyi Ferenc konokul igazmondó, és egyszerűen nem lehet elhallgattatni.

K. Zs.
Fotó: Révész Marianna