Egy hatgyermekes órásmester egyetlen fia volt. Gyermekkora felhőtlenül, viszonylagos jólétben telt. 13 éves korában abbahagyta tanulmányait, hogy gyakornokként segédkezzen apja műhelyében. Néhány év múlva már neves órásmester volt, csodaszép zenélő órákat gyártott. Madame Pompadourt is megörvendeztette saját készítésű óráival és egy ötletes találmányával: egy kicsi órát női karperecre erősített, s ezzel megalkotta a karóra előfutárát.

Órásmesteri pályafutása rövidnek bizonyult, mert más vállalkozásai okán, hamarosan óriási hírnévre és vagyonra tett szert. A kellemes társalgó, szellemes, jó megjelenésű fiatalember – szerelmi kapcsolatai révén – XV. Lajos lányainak hárfatanára lett. 1756-ban nősült először: Madeleine-Catherine Franque-t rajongásig szerette, de ő alig tíz hónappal később titokzatos körülmények között meghalt. 1759-ben találkozott Joseph Paris-Duverney-vel, a gazdag bankárral és vállalkozóval, későbbi jó barátjával, aki felfedezte benne az üzleti érzéket. De Paris-Duverney nemcsak az üzleti életben egyengette útját, hanem segített neki egyre feljebb jutni az udvari ranglétrán is. Így az ambiciózus Pierre hamarosan a király titkára és tanácsosa lett. A jó humorú XV. Lajos sokat mulatott kegyeltje üzleti csalafintaságain, s hogy üzletfelei között előnyösebb helyzethez juttassa, lovagi rangra emelte, és sajátos szellemességgel a „Beaumarchais”, azaz a „Jó üzlet” nemesi díszítő nevet adományozta a tehetséges fiatalembernek. 1763-ban Beaumarchais megszerezte a király vadászati altábornagya címet is.

1763-ban egy madridi útja során érdeklődése új irányba fordult: felfedezte a zene és a színház világát. Első sikerét 1767-ben aratta, az Eugénie című darabjával, amely Goethe Clavigójának is alapmotívumául szolgált. 1768-ban másodszor is megnősült, ezúttal Genevieve Madeleine Lévequet vette feleségül, akitől fia született, de a csecsemő csak nyolc hónapot élt. Két évvel később második felesége is tisztázatlan körülmények között hunyt el. Máig kiderítetlen, vajon igaz-e az ellene felhozott vád, miszerint mindkét feleségét megmérgezte, hogy vagyonukat megkaparintsa, vagy mindkét asszony halálát betegségük okozta. Harmadik felesége, Marie-Terez de Willer-Mawlaz 12 évig volt a szeretője, mielőtt összeházasodtak volna, s egy leánygyermekkel ajándékozta meg.

1770-ben meghalt barátja és üzlettársa, Paris-Duverney, aki végrendeletében elengedte Beaumarchais összes adóságát és egy kisebb örökséget is ráhagyott, de az örökösök beperelték, s hosszú huzavona után kisemmizték Beaumarchais-t. Az ügyet tárgyaló Goezman bírót megvesztegette, de a pert elvesztette, s mikor visszakövetelte pénzét, a bíró jelentette fel. Az újabb perben Beaumarchais-t megfosztották állampolgári jogaitól, Goezmant pedig elbocsátották. Tetézte bajait, hogy nőügyei miatt belekeveredett számos más perbe is, amelyeket sorra elveszített, majd 1773-ban négy hónapi börtönbüntetésre ítélték. Négy részből álló pamflet kiadásával próbált sanyarú helyzetéből kievickélni, s elismerést, hírnevet szerezni. Közzétette Emlékiratok című művét, a kihívó, merész gúnyiratok remekét, amelyből három nap alatt hatezer példány fogyott el. Beaumarchais, hogy állampolgári jogait visszanyerje, feltétel nélkül elkötelezte magát: XV. és XVI. Lajos szolgálatában; Londonban, Amszterdamban majd Bécsben kémkedett.

1775-ben írta A sevillai borbély című vígjátékát, amely a Figaro-színművek első darabja, s a 40 évvel később született Rossini-opera szövegkönyve lett. Ezt követte a Figaró házassága, majd A bűnös anya. Különösen jelentősek ezek a darabok amiatt is, hogy Franciaország történelmének egyik legzivatarosabb időszakát foglalják keretbe, jelezve a társadalomban végbemenő változásokat. Figaro és Almaviva gróf kedélyes kapcsolata a riválisok villongásává fajul a Figaró házasságában, megszemélyesítve a feudális társadalomban rejlő ellentéteket a forradalom előestéjén. A gróf már nem szerenádozó gavallér, a borbélymesterrel szövetségre lépő trubadúr, hanem komisz oligarcha. Később újra kezet nyújtanak egymásnak, hogy Bégearss gonosz terveit meghiúsítsák A bűnös anya című darabban, amelyet más néven a másik Tartuffe-nek is nevezett szerzője, tisztelettel adózva Moliere Tartuffe-jének. A Figaró házassága Mozartot is megihlette, a belőle készült operát 1786-ban mutatták be.

Beaumarchais üzletelő szenvedélye irodalmi tevékenysége mellett sem hagyott alább: XVI. Lajos támogatásával fegyvereket szállított az amerikai függetlenségi háború katonáinak. 1778-ban, Voltaire halála után, Beaumarchais elhatározta, hogy kiadja a Franciaországban betiltott botrányos francia teljes életművét. Németországban nyomdát alapított, és 1783-1790 között hét Voltaire-kötetet jelentetett meg. A francia forradalom kitörésekor fegyverekkel akarta ellátni az új köztársaságot, de távollétében a régi rezsim kiszolgálójának minősítették ellenségei.