Oravecz Imre Kossuth-díjas költő 80 éves
Dátum: 2023. február 13., hétfő, 13:36

Február 15-én lesz nyolcvanéves Oravecz Imre Kossuth-díjas költő, műfordító. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

A Heves megyei Szajlán született. Édesapja gépkocsivezető volt, polgári családból származó édesanyja kevéske földjüket művelte. Oravecz 1962 és 1967 között a debreceni tudományegyetem magyar-német szakán tanult, a diploma megszerzése után Budapestre költözött, ahol volt segédmunkás, moziüzem-vezető, nevelőtanár, az Európa Könyvkiadó titkára, 1970-től az MTI számára fordított. 1972-ben - egy szerelmi csalódást követően - disszidált: előbb Párizsba, majd Londonba, innen az Egyesült Államokba ment, ahol Iowa Cityben hónapokat töltött egy nemzetközi íróprogram tagjaként. 1973-ban hazatért, és a közgazdasági egyetem Idegennyelvi Intézetének tanársegédje lett. 1976-ban ismét az Egyesült Államokba utazott, a chicagói Illinois Egyetemen nyelvészetet és kulturális antropológiát tanult.

Hazatérése után szabadfoglalkozású író lett, 1982-től az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője, később főmunkatársa volt. 1985-86-ban a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i campusán vendégtanárként a modern német líráról tartott előadásokat és angol versírást tanított, közben kisfiával keresztül-kasul beutazta Dél-Kaliforniát.

1988-ban nyugat-berlini ösztöndíja után nem kívánt visszatérni Magyarországra, de a rendszerváltozás eseményei miatt megváltoztatta döntését. 1990-ben kormányfőtanácsosi minőségben Antall József miniszterelnök tanácsadó testületének tagja lett, ám tíz hónap múlva lemondott tisztségéről, egy ideig a Pesti Hírlap című napilap, majd az Új Magyarország munkatársa volt. 1995-től 2005-ös nyugdíjba vonulásáig Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított német irodalmat és amerikai őskultúrát. 2001-ben visszaköltözött szülőfalujába, Szajlára.

Pályája nehezen indult: 1962-ben jelent meg első verse az Alföld című folyóiratban, ám ezután 1975-ig egyetlen hazai terjesztésű lap sem közölte munkáit. Ahogy egy interjúban elmondta, költészete "teljesen elütött attól, amit mások csináltak, ez már önmagában is hátrányt jelentett. Ezenkívül ellentétes volt a szocialista realizmus doktrínájával, amelynek a jegyében publikálni lehetett." A határon túl, az újvidéki Híd című lapban 1968-ban több versét is leközölték, ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy e versekből kötetet is összeállíthatna, de a Szépirodalmi Kiadó visszautasította. Verseit végül a Költők egymás közt című antológiába válogatták be és Weöres Sándor méltatást írt róluk. Oravecz Imre első kötete 1972-ben jelenhetett meg Héj címmel.

1979-ben két könyvvel is jelentkezett: az Egy földterület növénytakarójának változása című verseskötete mellett Máshogy mindenki más címmel gyerekverseiből adott közre válogatást. Amerikai élményeiből, a hopi indiánok történetének és kultúrájának megismeréséből született meg A hopik könyve, amelynek verseiben anyag és szellem, ember és természet egybetartozása fedezhető fel. Nagy sikert aratott az egy szerelem pusztulását önkínzó részletességgel feltáró 1972 szeptember című prózavers-kötete, valamint a költői főművének is tartott Halászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez 1987-1997), a szülőfaluját néprajzi alapossággal feltérképező versciklus. Utóbbiért megkapta a Magyar Szépírók Társaságának díját is.

2007-ben jelent meg a 19. század végén Amerikába kivándorolt magyar vendégmunkásokról szóló, Ondrok gödre című faluregénye, családtörténete, amelyről sok kritikus úgy tartja, a magyar paraszti sors mibenlétének talán eddigi legjobb rajza. Ennek folytatása a 2012-ben kiadott Kaliforniai fürj című regény. 2015-ben a Magvető Kiadónál jelent meg a Távozó fa című versgyűjteménye, amelyben az öregség tapasztalatát különböző aspektusokból és viszonyokban dolgozza fel. 2016-ban e kötetéért megkapta az Aegon Művészeti Díjat. 2023 februárjában nyolcvanadik születésnapja alkalmából szintén a Magvetőnél jelent meg A megfelelő nap című kötete, amelynek verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket.

Oravecz angolból és németből fordít, többek között Paul Celan, Barbara Frischmuth, Franz Xaver Kroetz műveit ültette át magyarra.

Munkásságáért több rangos elismerést kapott, 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki költői életművéért, a tárgyias költészet objektív világának átszellemesítéséért, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtéséért. 2006 óta a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjai közé választották. 2015-ben megkapta a Prima Díjat magyar irodalom kategóriában.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Yehudi Menuhin hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról is híres. Naponta nyolc órán át gyakorol, s ezt sohasem mulasztja el.
 
1937-ben meghívtak néhány magyar művészt Londonba, VI. György koronázására. A meghívottak között volt Aba-Novák Vilmos is.
Aforizmák
„ Ne veszítsétek el a fejeteket. Az élet még szeretné megsimogatni"
Lec
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ