Ágoston Zoltán azt mondta: Nádas Péter nagyon magasra tette a lécet szellemileg és etikailag is. Semmilyen politikai erő nem tudta befolyásolni, maga alakította ki elképzeléseit a világról, önmagát nevelte, hiszen nem járt hagyományos értelemben egyetemre, és ez az önnevelődés az utolsó leheletéig tartott - tette hozzá.

A főszerkesztő kiemelte, hogy Nádas Péternek végtelen volt az ismeretvágya, sokat és mindenféle, köztük természettudományos témákról is olvasott, beszélgetett, ezért több évtizedes ismeretségük alatt a vele folytatott társalgások rendkívül fontosak voltak számára.

Utoljára egy-két héttel ezelőtt beszéltek, ennek során szóba került az elmúlás, a halál, amelyben szarkasztikusan egészen az akasztófa humorig is elmentek - jegyezte meg.

Ágoston Zoltán felidézte, hogy a szerdán elhunyt alkotó rendszeresen publikált a Jelenkorba, és szerzője volt a folyóirattól az 1990-es években önállósodott Jelenkor Kiadónak, könyvei az utolsó kivételével ott jelentek meg.

Nehéz meghatározni, hogy mennyire fontos volt Nádas Péter jelenléte a Jelenkornak az 1970-es évektől - fogalmazott. Hangsúlyozta, nem pusztán egy szerző volt, hanem az az alkotó, aki útmutatásokat adott a mindenkori szerkesztőknek, aki a Jelenkorhoz terelte az új próza nemzedékét, ezáltal kibontakozhattak, műveik jellegadó, mértékadó módon a folyóirat hasábjain jelenhettek meg.

Ágoston Zoltán szavai szerint mivel az iránta mutatott figyelem a nemzetközi recepcióban is nagyon erős volt, Nádas Péter halála nemcsak a magyar irodalomban fölmérhetetlen, megfogalmazhatatlan veszteség. Egészen biztos, hogy akár az Emlékiratok könyve, akár a Párhuzamos történetek a világirodalomnak olyan kiemelkedő alkotásai, amelyek egyszerűen nem felülmúlhatóak - mondta.

Megjegyezte, bár Nádas Péter kapott fontos díjakat pályafutása során, ezek érzékelhetően nem foglalkoztatták.

Ki tudja, még mi lehetett volna benne? - tette fel a kérdést Ágoston Zoltán, megjegyezve egyúttal, hogy bár az utóbbi időben is kért tőle szöveget, Nádas Péter azt válaszolta, hogy még mindent olvas, de írni már nem ír.

(MTI)