Az osztrák Der Standard című lap Ronald Pohl által jegyzett nekrológja "az erőszak krónikásának" nevezi Nádast, aki monumentális műveiben a közép-európai lélek "pszichogramját" alkotta meg. A lap szerint Nádas "az európai lélektáj felmérője" volt, és műveiben a XX. század erőszakos pusztításának következményei, az emlékezet töredékessége és az emberi érzékelés kerültek középpontba. A szerző felidézi Nádas mondását is: "Mi Európában mind háborús sérültek vagyunk." Az író saját ars poeticájaként fogalmazta meg, hogy azért írt, hogy "mindent, valóban mindent leírjon, amit az emberek eltitkolnak egymás elől".

Az Euronews "a kortárs magyar irodalom óriásaként" emlékezik Nádasra, és a kortárs magyar, illetve európai próza egyik legfontosabb alakjaként jellemzi. Kiemeli, hogy műveit számos nyelvre lefordították, és írásait a személyes emlékezet, a történelem, a test és az emberi kapcsolatok rendkívül pontos vizsgálata jellemzi. A beszámoló szerint az írót nemcsak Magyarországon, hanem Németországban és a nemzetközi irodalmi életben is kora egyik meghatározó szerzőjeként tartották számon.

A Die Presse "az elbeszélés mesterének", illetve "Magyarország nagy elbeszélőmesterének" nevezi Nádast. A lap szerint életművének középpontjában a XX. századi ideológiák pusztító hatása áll, amelyet az író "egy sebész vagy egy fotós szemével" mutatott meg: azt vizsgálta, miként vésődik bele a történelem az emberek testtartásába, gesztusaiba, szavaiba és testébe. A lap Iris Radisch irodalomkritikust idézve Nádast "az európai lélektáj nagy felmérőjének" nevezi.

Az ORF szintén Iris Radisch meghatározását emeli ki, Nádast "az európai lélektáj nagy felmérőjeként" mutatva be. Az osztrák közszolgálati média szerint az írót egész életművén végigkísérte "a gyűlölet sötét hatalma", az emberek egymással szembeni kegyetlensége, valamint a XX. század ideológiái és borzalmai. Az ORF külön kiemeli Nádas osztrák kapcsolatait és az 1991-ben neki ítélt Osztrák Állami Európai Irodalmi Díjat.

A Kurier "az elbeszélés európai nagymestereként" méltatja az írót. A lap szerint műveinek középpontjában a XX. századi pusztító ideológiák és azok emberi következményei állnak. A Kurier Nádas társadalomkritikai gondolatait is idézi: "Egy megkötések nélküli véleményekből álló társadalomba csúsztunk. Emiatt a tudás kiment a divatból."

A nekrológok összességében Nádas Pétert olyan európai rangú íróként mutatják be, akinek prózájában a személyes emlékezet, a történelmi trauma és az emberi test tapasztalata szorosan összekapcsolódott. Több forrás is felidézi az író egyik utolsó, gyakran idézett mondatát: "A fák állva halnak meg, én írás közben - na, az szép halál lenne."

(MTI)