Nem véletlen a helyszín, hiszen Dylan a közép-nyugati államban, Minnesotában, Duluth városában látta meg a napvilágot 66 évvel ezelőtt. A tanácskozás címébe is bekerült a szülőföld: Újra a 61-es úton: Dylan útja Minnesotától a nagyvilágig (Highway 61 Revisited: Dylan's Road from Minnesota to The World - utalás egy híres, 1965-ös dalra).

A tudományos fórumra 250 egyetemi tanár, író, esszéista érkezett, még Olaszország és Japán is képviselteti magát. Van olyan résztvevő, aki Walt Whitman és Dylan költészetét állítja párhuzamba, Richard Thomas, aki a Harvardon a görög és a latin nyelv professzora, Bob epikus költészetét Ovidius és Vergilius ópuszaival vél hasonlóságot felfedezni. De vannak olyan kiváló „dylanológusok", akik Dylant, mint egy korszak ikonját szemlélik, mások egymás mellé helyezik hatását Andy Warholéval, és természetesen nem hiányozhat Dylannek a hidegháború korszakának nemzetközi társadalmi mozgalmaira gyakorolt hatása sem - az a bizonyos „váteszi szerep", amit a költő-énekes mindig is tagadott.

Többen már arról is beszámolhatnak, hogy miként került be a főiskolai és egyetemi tananyagba Dylan. Kevin Dettmar, a carbondale-i Southern Illinois egyetem tanára büszkén mondja, hogy diákjait Dylan költészetén keresztül tudta elvezetni John Keats-hez. Ő már egy antológiát is összeállított, amelyben Bob versei mellett klasszikus forrásai is szerepelnek William Shakespeare-től James Joyce-ig.

Maga Dylan a maga kissé cinikus stílusában korábban gyakran kigúnyolta a „dylanológusokat", aki szerinte „úgy boncolják fel a dalait, mint a kísérleti nyulakat." Most már azonban semmi sem menti meg attól, hogy a költészetével a Parnasszusra kerüljön, akár „felboncolva" is. Ez utóbbinak egyik legnevesebb végrehajtója, aki szintén megtisztelte a minneapolisi egyetemet, Christopher Ricks, az oxfordi egyetem irodalom-professzora: 2003-ban nagy szenzációt jelentett tudományos körökben a Dylan bűn-víziói (Dylan's Visions of Sin) című 500 oldalas monográfiája, amely Bob dalainak bibliai utalásait elemezte.

(MTI-Panoráma)