"Pedig oroszból mindig kettesem volt. Veszélyeztetett gyerek voltam. Tizenegy éves koromban B12-t rendelt az orvos, meg A-vitamint, mert az egész testem kisebesedett az alultápláltságtól. Anyám abbahagyatta velem a kereskedelmi iskolát, mondván: elmúltam már tizenhat, nem köteles tartani. Négyen voltunk testvérek. Apám hegesztőként dolgozott egy autószerelő-műhelyben. Nem tudom, mire ment el a pénz, de az ennivalóval gond volt. Ötszáz forintot tehettem el a hajmosópénzből, a többit hazaadtam. Hétvégenként a közgáz diszkójába jártunk a lányokkal. Egy nap anyám hirdetéssel állt elő. Táncos- és konzumlányt keresnek. Ha úgyis annyira szeretek táncolni... Amit keresek, nem elég rezsire. Most is kikapcsolták a villanyt."

 Mónika megkapta élete első melltartóját. Anyja kísérte be az ajtón. A bár ukránok pénzmosodája volt. "Ahogy beléptem, nem lehetett kijönni. Ha megpróbálom, nem is élnék. Mondják: a kurvánál nincs jobb szándékú ember. Ez igaz lehet az utcán strichelő csajokra, de ahol nagy pénz forog, nagy a fúrás. Számos erdélyi lány próbál itt meggazdagodni. Kenyérféltésből kiszurkálják az ember gumiját. Így estem én is teherbe. Tölcsérrel töltötték belém a citromlevet, de az abortuszt nem kerülhettem el. Mivel nagyon szép voltam és fiatal, kiközösítettek. Bekuporodtam egy sarokba: véletlenül se vegyenek észre. Mégis engem választottak. Végül egy pedagógusnővel barátkoztam össze, aki egyedül nevelte két fiát. Mikor végzett, hajnalban aludt egy kicsit, s indult az iskolába. Alsósokat tanított. Őt nem nagyon vitték. Ha nekem két kuncsaft jutott, átadtam neki az egyiket. Nagyon köszönte, de láttam rajta, majd meghasad vele a világ, amikor hozzányúlnak."

 Mónika szerint ehhez a munkához nem gyomor kell, hanem lélekjelenlét és életösztön. "Mikor a nyakamhoz tették a kést, azt kívántam, inkább ölnének meg. Valamiért mégis ki tudtam menni az ajtón. Vérző nyakkal, meztelenül, de kimentem."
Mutatja füle alatt a heget. Egyvalamiben fair az éjszaka világa. Bármit tehettek vele, mindig kifizették. Minden pénzét letette az anyjának. "Röpködött a boldogságtól. Nem rúgott ki. Kétségbeesetten meg akartam felelni. De sosem ölelt meg."

"Egyszer egy kollégát az ukránok azzal fizettek ki, hogy meghívták „egy lányra”. A szobában derült ki: ketten lesznek. Kegyetlenkedtek, esélyem sem volt. Chivas Regalon, kokainon éltek. Szinte minden testrészüket golyó járta át. Égő csikket nyomtak szét rajtam, fojtogattak. Az volt a szerencsém, hogy amikor rágyújtottak, kirohantam a recepcióhoz. Álltam meztelenül és mondtam: segítség, megölnek. A Szondi utcában látták el a sebeimet. Az orvos nem kérdezett. Összevarrták. Apám akkor vett egy tábla csokoládét."

 Állandóan fogat mosott, hogy ne érezze szájában a gumi ízét. Aztán betoppant Sandro, és kifizette teljes éjszakára. Sandro olasz volt, kutyákat, díszhalakat vásárolt. Egy ujjal sem nyúlt Mónihoz, csak megkérdezte, álmos-e. Aztán hagyta aludni. A következő alkalommal előkapta arany VISA-kártyáját, és egyezkedni kezdett a pultnál. Néhány ezer dollárért kivásárolta a lányt. Lakást bérelt, kéthetente látogatta. "A pénzt mindig kettéosztotta. Azt mondta: ez anyádé, ez meg a tiéd. Egy év után jelentettem be, hogy beleszeretettem valakibe. Korrekt akartam lenni, ledolgoztam, amiért kivásárolt. Ma is hálás vagyok neki."

 A szülők sosem bocsátották meg, hogy elűzte a háztól a pénzes szeretőt. Anyja rákos lett, fél év alatt elment. A lánya mellette volt. De a húszmillió sosem került elő, amit az éjszakában keresett.
 Felszolgáló lett egy plázában, takarítani járt. Időnként fájdalmai voltak, feldagadt a lába: hol leukémiát, hol csonthártyagyulladást diagnosztizáltak. Kemoterápiát, szteroidot is javasoltak. Olvasott, öngyógyító technikákkal próbálkozott. Angolul is tanult. A holland nagykövetnek feltűnt a takarítónő gyors észjárása. A recepcióra került. Az interneten figyelt fel a hirdetésre: pletykalaphoz keresnek újságírót. Veszítenivalója nem volt, besétált a szerkesztőségbe. Próbaképp két igaz történetet írattak vele. A sztorikat másnap közölték. "Alkalmaztak. A nyolc általánosomat nem vallottam be. Reméltem: boldogulok. Egyszerre három lapnak dolgoztam. Velem írattak horoszkópot. És én voltam a ťsegítség, doktor úr! Ť. Dr. Völgyessy néven válaszoltam magamnak."

 Szappanoperák korát éljük, a producerek forgatókönyvírók után kutatnak. Cirkó József látott fantáziát Mónikában, mert sok írása után telefonáltak az olvasók. Segítségüket ajánlották a "bajbajutottaknak", akik igazából csak Mónika fantáziájában léteztek. Cirkó kezébe adott egy Népszabadságban megjelent szocioriportot: írjon belőle novellát.
Patricia Swoon ebből írta első regényét. Egy részlet, kommentár nélkül: "Lena túl volt két üzleten. Átfagyott testével már csak az utolsóra várt... Nem lehetett nem észrevenni. Testre feszülő sortja alól harsányan rikítottak hófehér, csupasz combjai. Magas sarkú papucsban, leheletnyi felsőrészben dekkolt a járdán, melyen könyörtelenül söpört végig a novemberi szél..." A kiadó elégedett volt. Új kéziratot rendelt.

" - Nem érdekel, ne folytasd! - majd félbeszakítva az öltözködést, kabáttal a kezében a lány felé fordult. - Tudod, túl jól indult az estém. Ma állították ki a festményeimet az East Side-on... Életem első kiállítása, és erre mit csinálok? Asszisztálok egy tízdolláros prostinak, aki citromlevet önt a micsodájába, és aki - lefogadom, még kiskorú.
- Tudod mit? Fogd a tíz dollárodat és baszd meg! - zokogta a lány."

Mónika közeli rokonát orgazdaságért lecsukták. Csomagokat küldött a fiúnak. Az ejtett egy-két szót az "őrangyalról" cellatársának pingpongozás közben. Hogy Móni milyen elvont. Művészfilmeket is néz. A rabtárs - Magyari Tamás - kilenc éve viselte a mákos ruhát. Valamikor rendőr hadnagy volt, fegyveres rablásért ítélték el. Maszkot sem viselt. Gáspár Sándor egykori autószerelőből lett SZOT-elnök vér szerinti fia volt.
Magyari engedélyt kért levélírásra. Mónika meglepetten olvasta. Válaszolt.

 Az "írónőt" közben szobalánynak csábították egy óceánjáróra. Maradt. A hajó elment, Tamást pedig feltételesen szabadlábra helyezték. Egy hónap múlva tartották az esküvőt. A férj majd' egy évig próbálkozott a beilleszkedéssel: szociális munkás lett a Dankó utcában, majd portásként egy bódéban üldögélt. Aztán feladta. "Tomi különlegesen művelt, érzékeny fiú volt. Nem tudta kiheverni előző, rossz házasságát és azt, hogy annak idején a rendőri pályára kényszerítették. A szolgálati fegyverrel elkövetett rablást öngyilkosságnak szánta, de hiába kapott a testébe több golyót, négy nap kóma után magához tért. Elsőre életfogytiglanra ítélték. Azt mondta, higygyem el: a heroin kíméletes halál. Úgy döntöttem, vele megyek."

Tamás felvette utolsó fizetését, kitakarítottak, a macskát barátokra bízták. Még lementek hétvégén a Balatonra. Túladagolás. Lehetetlennek tűnt az ébredés. Magyari Mónika mégis felébredt.
Kettejük balladáját írta meg Holtbiztos című regényében. Patricia Swoon helyett már Magyari Mónika néven. Szétkapkodták. Jön a második kiadás. "Fel akartam rázni az embereket."
"Reggel megiszom a kávémat. Ülök pár órát. Aztán rájövök: Tomi nem jön haza. Bekapcsolom a számítógépet. Dolgozom. Észreveszem, hogy besötétedett, és még nem ettem semmit. Néha pizzát rendelek. Egy évre öt regényre van szerződésem. Most egy francia fiú bőrébe bújtam. Étienne vagyok. Provence-ban lakom. A kiadóm lett a családom." 

 Magyari Mónikát filmesek ajánlották a La Ventana Kiadó figyelmébe. Cirkó József Ungár Tamás Népszabadságban megjelent szocionovellája alapján íratott Mónikával tíz-tizenkét oldalt. Felfigyeltek naturalisztikus, szókimondó stílusára. Megbeszélték: áthelyezi az önéletrajzi ihletésű történetet Amerikába. Álnevet kerestek neki. A Lena kétezer példányban kelt el. A következő romantikus ponyva, az Ahol a vihar partot ér szintén. A Frusztrált nő már nagy siker volt. A Holtbiztos hónapok alatt elfogyott. A szerzőtől tizenéves fiatalok kérnek autogramot a villamoson. Férfiak, korosabb hölgyek is olvassák. Mónika találja ki a témát, majd egyeztet a kiadóval. Előkészületben a nimfomániás fogorvosnő naplója. Nagy siker lesz. 

Székely Ilona

Forrás: 168 Óra