A 76 éves Enquist egyik életében elnyomott gyermek, atléta, újságíró, depressziós és önpusztító alkoholista volt, a másikban viszont - ami az ő szemében igazán számít - író, a svéd irodalom egyik óriása. A hazájában 2008-ban megjelent memoárban 1990-es "újjászületéséig" vallott életéről.

"Az utolsó húsz év fantasztikus volt. Egy sor könyvet írtam, többet, mint az azt megelőző életemben" - emlékezett az író az interjúban. Mint mondta, az írás rántotta ki abból a sötét gödörből, amelyben első 56 esztendejét töltötte.

Felidézte, hogy egész életében író akart lenni, és nem adta fel, bár sokszor "nem volt könnyű a túlélés". Enquist 1934-ben Svédország északi részén, Hjoggbölében született. Első regénye Kristallögat (A kristályszem) címmel 1961-ben jelent meg.

Tágas stockholmi lakásában a plafonig könyvespolcok borítanak be egy falat. Valamennyi ott elhelyezett kötet az ő tollából született: költemények, drámák, regények és mesék az eredeti svéd változatban és számos más nyelvű, köztük angol, francia, német és orosz kiadásban.

"Ez az én egoista könyvespolcom. Valahányszor elborulok azon, hogy semmit sem csinálok, ránézek erre a polcra, és azt mondom magamnak: hát, ez úgy hét méteres, úgyhogy tettem már egy kicsit, tehát meghalhatok" - jegyezte meg.

Enquist Svédország történelmével és saját élettörténetével kapcsolatos megállapításokat tesz, és felszínre hoz minden "szennyet", és feltárja a régi sebeket. Az író ugyanis úgy gondolja, az embereket halálra untatná egy olyan regény, amelyben Svédország makulátlanul jelenik meg.

Az író számos alkalommal közel került a halálhoz alkoholista évei alatt. Kétszer sikertelenül próbált megszabadulni függőségétől, harmadjára az írás ösztönző ereje segített: meggyőzte gondozóit, hogy engedjék a számítógéphez ülni. Így sikerült felfedeznie, hogy "még mindig író".

"Íróként nem az a legszörnyűbb dolog, hogy írni kell, hanem az, ha az ember nem ír. Én csaknem tizenhárom esztendeig szinte semmit sem írtam" - emlékezett. Enquist a Captain Nemo's Library című művén dolgozva 1991-ben döbbent rá arra, hogy mégsem esett át "teljes agymosáson", voltaképpen ez a regény mentette meg az életét.

Enquist azt mondja, minden elvesztegetett évet sajnál, különösen azt a hármat, amelyet Párizsban töltött, szinte végig alkoholmámorban. Ugyanakkor szavaiban nincs önsajnálat, sem elutasítás, azért néz vissza, hogy abból merítsen erőt a továbblépéshez. Ezt tette az Egy másik élet című - Svédországban 2008-ban megjelent - önéletírásában is, amelyet harmadik személyben fogalmazott, hogy semmi se tartsa vissza a nyílt beszédtől.

Az írás folyamata segített az írónak feldolgoznia és maga mögött hagynia a fájdalmas emlékeket. Többek között azt, hogy a halva született bátyjának szánt ágyban kellett aludnia, hogy mennyire hiányzott neki az apja, aki még egyéves kora előtt meghalt, vagy hogy szigorú anyja arra kényszerítette, hogy folyton bűnöket keressen magában, amit meggyónhat.

Letisztázta magában atléta pályafutását is, amelynek csúcsán éppen csak lemaradt az 1960-as római olimpiai részvételről. Újságíróként viszont tudósított az 1972-es müncheni játékok tragikus eseményeiről, amikor egy palesztin terrorista csoport izraeli sportolókat ejtett foglyul, és az olimpiai csapat több tagját meg is ölte.

Enquist életében talán csupán a szociáldemokrata értékek melletti kitartás jelent némi folyamatosságot. Büszkén vállalja baloldali meggyőződését, és politikai tartalmú írásait. August Strindberget tartja e téren legnagyobb példaképének, akit a svéd prózai nyelv megteremtőjének tart.

"Független író vagyok, aki a politikáról is ír" - helyezte el magát, ám egyúttal leszögezte, hogy esze ágában sincs komolyan belemerülni a politikába vagy elköteleznie magát.

Az Európa Könyvkiadó Kúnos László fordításában jelenteti meg az Egy másik élet című kötetet Per Olov Enquisttől, aki az április 14. és 17. közötti XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz. Az író - aki 2003-ban már volt a könyvfesztivál vendége - most a rendezvény nyitónapján Tarlós István főpolgármestertől veszi át a Budapest Nagydíjat. Az ünnepségen Esterházy Péter író mond laudációt.

A világhírű svéd író számos kötete magyarul is megjelent, köztük a svédországi pünkösdista mozgalomról szóló Lewi útja, a náci szimpátiája miatt elítélt svéd Nobel-díjas író, Knut Hamsun motivációit kereső Hamsun című munkája és A Három Barlang Hegye című meseregény, amelyet a könyvfesztiválra most újra kiadnak. Szintén olvasható magyarul Az udvari orvos látogatása című történelmi regénye, amely a felvilágosodás korában a dán királyi udvarban játszódik, valamint a Blanche és Marie könyve, amely a századforduló Párizsába viszi az olvasót.

(MTI)