Az európai identitást tagadták az elmúlt ezer évben – vélekedett –, az Európai Unió retorikája, hogy létezik egység a sokféleségben. Sokszor kritikus voltam az Európai Unióval, Svédországban többször tartottak népszavazást a közösség ügyeivel kapcsolatban – emlékeztetett kérdésre válaszolva.

„Mégis, sok tekintetben igaz, hogy bár különbözőek vagyunk, kis nyelvekben létezünk – mint a svéd és a magyar –, de ennek ellenére létezik valamiféle kapcsolat a szívek között. Kis országok, kis nyelvek, de érdeklődünk egymás iránt. Számomra ez az egység a sokféleségben” – fogalmazott. Európa kinyílt, ezt értékelni kell - tette hozzá.

A sikeres író, akinek legutóbbi regénye az Egy másik élet címet viseli, elmondta, talán egy-egy térségen belül – így Észak-Európában, Dél-Európában, vagy éppen Kelet-Közép-Európában – szorosabb kapcsolat van a nemzetek között. „Európának olyan sok központja van. Például a Baltikum, vagy a Krakkó, Varsó, Prága, Bécs és Budapest fémjelezte régi közép-európai vidék. Egyre jobban szeretem ezt a kavalkádot” – hangoztatta.

Az író szerint Svédországban például nagy az érdeklődés a magyar szerzők iránt, jól ismerik Kertész Imrét, Konrád Györgyöt és Esterházy Pétert is. „Persze a nagyobb nyelvek jobban reprezentáltak, de így sem rossz a magyar irodalom helyzete” – árulta el.

Per Olov Enquist sokáig – két évtizeden át – élt hazájától távol, de már közel húsz éve egy Stockholm közeli kis szigetet nevezhet otthonának. Mesélt arról is, hogy a norvég határ közelében egy nyaralót is fenntartanak feleségével.

Ha épp van ötlete, rendkívül intenzíven dolgozik. „Viszont nagyon fájdalmas, amikor nem írok” – jegyezte meg. Enquist az 1980-as éveket tartja élete és pályája legsötétebb időszakának, amikor a legmélyebbre került alkoholizmussal vívott csatájában. Abban az időszakban nem is tudott írni – fogalmazott. „És még mindig vannak ilyen terméketlen időszakok” – tette hozzá. Ha viszont van ötlete, korán reggel, már hat órakor felkel, sétál egyet kutyájával, kávézik, majd belevág az írásba. „Aztán 11-12 óra körül lepihenek egy órára. Utána már nem jó dolgozni, dél körül már egyre hülyébb az ember” – taglalta.

Az író Magyarországon is jól ismert munkásságának kevesebbet emlegetett részét jelentik a gyerekkönyvek. A sajtótájékoztatóján elárulta, A három barlang hegye című történetet például unokáinak szánta karácsonyi ajándékként. Mindössze öt példány készült volna a gyerekeknek, nem szánta kiadásra. Szerkesztője viszont meggyőzte, így megjelent a könyv. „Aztán egy pillanat alatt 26 nyelvre fordították le” – mondta.

Kiemelte, soha nem ír a gyerekeknek „bal kézzel”, ugyanolyan – ha nem nagyobb – figyelmet szentel kicsiknek készülő történeteire. „Én és a kutyám vagyunk a főhősök” – vallotta be, de örömmel hallja, hogy a legtöbb gyerek azt hiszi, ők, a kis olvasók az Enquist-mesék hősei. „Nehogy azt mondják nekik, hogy nem” – óvott.

(MTI)