Galgóczi Erzsébet a Győr melletti Ménfőn született 1930. augusztus 27-én, sokgyerekes középparaszti családban. Már kamaszként verselt, s szülei nyomására az ELTE bölcsészkarára iratkozott be. Hat hét után hagyta ott az egyetemet, a Győri Vagon- és Gépgyár vasesztergályosa lett. 1950-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetség Felszabadulás című művészeti pályázatára elküldte egy rövid elbeszélését, s első díjat kapott. Ezen felbátorodva beiratkozott a Színművészeti Főiskolára, dramaturg szakra. Első elbeszéléskötete 1953-ban látott napvilágot Egy kosár hazai címmel. Időközben szüleit kuláklistára tették, s ő megdöbbenve tapasztalta a falvakban a parasztságellenes intézkedéseket. Hamar rájött, hogy nem egyszerű túlkapásról, bürokratizmusról van szó, sokkal inkább a rendszer működésében rejlik a hiba.

1955-ben diplomázott, két évig a Művelt Nép című lap munkatársa, majd a Budapest Filmstúdió dramaturgja volt. 1959-től szabadfoglalkozású íróként riportokat, szociográfiákat írt. A hatvanas évek elejétől sorra jelentek meg regényei, elbeszélései, amelyekre a szociográfia iránti érdeklődése továbbra is jellemző maradt. 1962-ben József Attila-díjjal tüntették ki, amelyet 1969-ben és 1976-ban újra megkapott. A hetvenes évek elejétől a film, a tévé is felfedezte erős drámai töltést hordozó műveit. Félúton című regényéből film készült, több novellájából tévéjáték.

Kirándult a színház világába is, A főügyész felesége című darabját Kecskeméten mutatták be, a Kinek a törvénye? címűt pedig a győri színház tűzte műsorára. 1978-ban realista prózaírói munkásságáért Kossuth-díjban részesült, 1981 és 1985 között Győr-Sopron megye országgyűlési képviselője volt, majd 1987-ben a Magyar Írók Szakszervezetének elnöki tisztét is ellátta.

Minden írásában az igazságkeresés megszállottja volt, s ez az akkori viszonyok mellett rengeteg küzdelemmel járt. Hiába volt népszerű az olvasók körében, gyakran szembesült a cenzúrázással és a politikai megbízhatatlanság vádjával. Mindezt tetézte mássága is, amelyre legszebben, legesendőbben talán a Törvényen kívül és belül című regényében utalt. A műből Makk Károly rendezett filmet Egymásra nézve címmel, a két nő tragikus szerelmi kapcsolatát ábrázoló film Cannes-ban elnyerte a filmkritikusok különdíját.

1984-ben jelent meg talán legtöbb indulatot kiváltó Vidravas című regénye, amelyből a cenzúra töröltetett egyes részeket, s az utolsó fejezetet el is kellett hagynia. Megjelenése után az egyik valódi nevén szereplő regényalak beperelte, ám végül az ügyet sikerült elsimítani. A nyolcvanas évek második felétől egyre többet betegeskedett, szanatóriumba is került. 1989 májusában éppen Párizsba készülődött, s előtte pihenni, feltöltődni szülőfalujába látogatott vissza. Itt érte a szívroham 1989. május 20-án.

Galgóczi Erzsébet tiszteletére irodalomtudósok részvételével rendeznek konferenciát szerdán a nevét viselő győri városi könyvtárban, majd Ménfőcsanakon az irodalombarátok megkoszorúzzák az írónő sírját, a rendezvény a Bezerédj-kápolnában irodalmi műsorral zárul, amelyben válogatás hangzik el Galgóczi Erzsébet munkáiból.

(MTI)