Jasznaja Poljanában született 1828. szeptember 9-én régi arisztokrata családban. Korán árvaságra jutott, testvéreivel rokonoknál nevelkedett. 1841-ben Kazanyban kezdte meg végül soha be nem fejezett egyetemi tanulmányait, keleti nyelveket, majd jogot tanult. 1847-ben Jasznaja Poljanában gazdálkodni kezdett, majd Moszkvában és Szentpéterváron folytatta jogi tanulmányait. Első irodalmi zsengéi is ebből az időből származnak. 1852 és 1855 között katonáskodott, s megírta életrajzi trilógiáját. 1856-ban külföldi tanulmányúton gyarapította mezőgazdasági és pedagógiai ismereteit, Jasznaja Poljanába visszatérve iskolát szervezett a parasztgyerekek számára. Londoni útja után a csendőrség titkos nyomdát gyanított nála, ezért iskoláját bezáratták, pedagógiai folyóiratát betiltották. E válságból a házasság jelentett kiutat, 1862-ben feleségül vette Szofja Andrejevna Berszet, akitől tizenhárom gyermeke született.
A belső megnyugvás gyümölcse lett a hat évig készült Háború és béke, az 1805 és 1820 közötti Oroszország monumentális történelmi tablója, amelyet számtalanszor feldolgoztak, készült belőle dráma, opera, balett és film is. A nagyregény után a parasztgyerekek számára állított össze ábécéskönyvet és olvasókönyvet. 1873 és 1877 között készült el a lázadó nő témájának egyik leggyönyörűbb és legtragikusabb megfogalmazása, az Anna Karenina.
Az egyre szaporodó családi viták miatt az élet értelmét és Istent kereső író az 1880-as évek elején egyre mélyülő válságot élt át. Ekkor kristályosodott ki sajátos hitvallása: az egyház merev és képmutató, Jézusból csak emberi voltát és tanításait fogadta el, s a négy evangéliumból megalkotta saját, "ésszerű" változatát, Tolsztoj evangéliumának hamarosan még követői is támadtak. A pravoszláv egyház nem nézte jó szemmel tevékenységét, 1901-ben ki is közösítette "eretnek" kereszténységéért.
Tolsztoj társadalmi és írói tevékenysége aktívabb lett: járta a nyomornegyedeket, kiadót alapított a népművelés szolgálatára, megírta az Ivan Iljics halálát és a Kreutzer szonátát. Családjával folytatott harca állandósult, főként mikor a köz javára lemondott birtokáról, összes vagyonáról s a szerzői jogdíjakról. Újabb válság és újabb nagyregény, a Feltámadás ezen időszak terméke.
Életének utolsó évtizedében főleg erkölcsi és közéleti problémák foglalták le energiáját. Feleségével folytatott veszekedéseik azonban egyre kilátástalanabbá váltak, így jutott arra az elhatározásra, hogy szakít addigi életvitelével, és elutazik a Dél-Oroszországban élő tolsztojánusokhoz. Lopva, éjnek idején hagyta el Jasznaja Poljanát, az egykori idill helyszínét, útközben azonban megbetegedett, és az asztapovói állomásfőnök szerény szobájában halt meg 1910. november 20-án.
(MTI)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |