Bombayben született, ahol apja, John Lockwood Kipling a School of Art szobrászat-tanára volt. Anyai ágon a későbbi miniszterelnök, Stanley Baldwin unokatestvére volt. Noha családjuk nem volt előkelő származású, inkább művészemberekből állt, mégis az Indiában élő angol közösség magasabb köreihez tartozott.

Kipling hat éves volt, amikor nővérével együtt Angliába küldték tanulni. Előbb egy távoli rokonuk házában, Southsea-ben nevelkedtek, majd 12 éves korában Kipling egy jelentéktelen, nem túl magas színvonalú oktatást nyújtó internátusba, a United Service College-ba került. Az iskola tipikus és hagyományos angol fiúiskola volt, ahol kaszárnyai fegyelem és erőteljes hierarchia uralkodott. A szemüveges, vékony, érzékeny természetű Kiplingnek egyetlen lehetősége volt a „túlélésre", ha mindenben próbált megfelelni a hely szellemének. Törekvéseit siker koronázta, talán még jól is érezte ott magát, legalábbis az 1899-ben írott, magyarul A három kópé címmel megjelent regénye - amelyben saját diákéveit idézte fel - erről tanúskodik.

Az iskola elvégzése után 1882-ben visszatért Indiába, ahol apja ekkor már a lahore-i múzeum igazgatója volt. Kipling előbb a helyi Civil and Military Gazette munkatársa lett, majd az allahabadi The Pioneer című laphoz szegődött. Újságíróként körbeutazta Indiát, s cikkeiben az ezerarcú ország képét nyújtotta olvasóinak. Ugyanekkor kezdődött szépírói munkássága is, versei és elbeszélései jelentek meg különböző lapokban.

Első verseskötetét 1886-ban publikálta, majd két év alatt hét novelláskötete is napvilágot látott. Változatos témájú, erőteljes stílusú, mívesen megmunkált művei hamar népszerűvé tették nemcsak Indiában, hanem Angliában is, ahová 1889-ben, egy Burmát, Kínát és Japánt érintő körút után, visszatért. Népszerűségét, írói elismertségét fokozta az 1892-ben megjelent Barrack-Room Ballads (Kaszárnyaszobai balladák) című verseskötete, amelyben a közkatonák nyelvét és hangulatát kitűnően adta vissza. Ugyanebben az évben feleségül vette az amerikai Caroline Balestiert, akivel az Egyesült Államokba, Vermontba költöztek. Itt építették fel hatalmas, ám barátságos otthonukat, amelyet Naulakha névre kereszteltek el, s amelyet az író gyakorta az ő „bárkájaként" emlegetett.

Itt születtek meg 1894-95-ben azok a regények, A dzsungel könyve, majd az Új dzsungelkönyv, amelyek Kipling számára meghozták a világhírt. A vadonban felnövő Maugliról és a különböző emberi tulajdonságokkal rendelkező állatbarátairól szóló történetek a mai napig a legkedveltebb, legolvasottabb könyvek közé tartoznak világszerte.

Népszerűségüket növelték a különböző filmes feldolgozások is, az 1942-es, Korda Zoltán rendezte mozifilm és a Walt Disney-féle rajzfilmváltozat is. Nálunk a Pesti Színházban évek óta telt házzal megy a műből készült musical, amelynek fülbemászó dallamait Dés Lászlónak, szellemes szövegét pedig Békés Pálnak és Geszti Péternek köszönhetjük.

A békés és boldog vermonti időszaknak 1897-ben szakadt vége, amikor Kipling valami apróságon úgy összeveszett a sógorával, s a vita olyannyira elkeserítette, hogy feleségével együtt visszatértek Angliába, és a sussexi Burrwash-ban telepedtek le. A visszatérés után írta meg a Vitéz kapitányok és A három kópé című gyerekkönyveket, valamint a Kim című kémregényt, amelyből 1950-ben Amerikában film is készült.

1898-tól kezdve Kipling egyre több időt töltött Afrikában, eleinte csak az angliai telek elől menekült a mesés földrészre, majd később huzamosabb ideig is itt tartózkodott. Itt kötött barátságot Cecil Rhodes-szal, s e barátság hatására az íróban egyre jobban felerősödött militarista meggyőződése, a fehér angolszász faj felsőbbrendűségének hite, aki uralkodik a „csekélyebb, törvény nélkül való népeken", őrzi a világ rendjét, miközben vaskézzel birodalmat épít és kormányoz. Az effajta gondolkodásmódot tükröző művei miatt Kipling rendkívüli népszerű volt a századforduló és az 1910-es évek Angliájában, s elismertségét fokozta az 1907-ben neki adományozott irodalmi Nobel-díj is. 1910-es verseskötetében jelent meg a Ha... című, Magyarországon is sokat idézett költeménye, amely a BBC egy 1995-ös közvéleménykutatása szerint minden idők legkedveltebb angol verse.

Az I. világháború idején népszerűsége csökkenni kezdett, ő maga is egyre inkább visszavonult, ehhez hozzájárult személyes tragédiája is, hogy 1915-ben egy csatában John fia életét vesztette. Ennek hatására az író csatlakozott egy katonasírokat gondozó bizottsághoz, amelyben a háború után is tevékenykedett. Az 1918-at követő időszakban visszatért az újságíráshoz, s miután szert tett egy saját autóra is, beutazta egész Angliát, s úti élményeiből számos cikket jelentetett meg. Emellett újabb novelláskötetei is megjelentek, amelyeknek rejtélyes tömörsége, erős gondolatisága merőben eltért korábbi műveitől.

Még életében, 1927-ben megalakult a Kipling Társaság, amely munkásságának feldolgozását, megismertetését tűzte ki céljául, s a mai napig is kiadja a The Kipling Society Journal című lapot.

Utolsó éveit szinte teljes visszavonultságban élte, 1936. január 18-án bekövetkezett halálát agyvérzés okozta. Halála után nem sokkal jelent meg szemérmes hangvételű önéletrajzi írása Something of Myself (Valamit magamról) címmel. Sírja a Westminster Apátság ún. költő sarkában található.

(MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)