A Ferencvárosban született 1905. április 11-én. Apja 1908-ban elhagyta a családot, gyenge egészségű felesége mosásból tartotta el három gyermekét. A külváros nyomorgó szegényeinek életét élték, Attila többet járt az iskola mellé, mint az órákra, ám olvasni nagyon szeretett. Anyja korai halála után sógora, Makai Ödön lett a gyámja. 1920-tól a makói gimnáziumban tanult, első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg s Juhász Gyula írt hozzá előszót. 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, később magánúton leérettségizett.

1922 és 1925 között írta műveinek felét, verseit közölte a Nyugat is, s az irodalomszerető és -értő közönség felfigyelt rá. 1924-ben a Kékmadár folyóirat leközölte a Lázadó Krisztus című versét, amelyért istengyalázás miatt perbe fogták, majd felmentették. Ugyanebben az évben a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója lett, de egy év múlva Tiszta szívvel című verséért Horger Antal professzor „eltanácsolta". Ekkor a bécsi egyetemre iratkozott be, majd Párizsban a Sorbonne hallgatója lett, 1927-től a pesti bölcsészkaron két szemesztert járt végig. 1928-ban megismerkedett Vágó Mártával, akinek apja beajánlotta a Magyar Külkereskedelmi Intézethez francia levelezőnek. 1929-ben Vágó Mártával kapcsolata megszakadt, ekkor jelent meg a Nincsen apám se anyám című kötete.

Ezt követte közösségkereső próbálkozásainak időszaka, különféle politikai csoportosulásokhoz csatlakozott, 1930-ban az illegális kommunista párt tagja lett. Itt ismerkedett meg Szántó Judittal, aki 1936-ig élettársa volt. Noha lelkesen vetette bele magát a mozgalmi munkába, a szűklátókörű, vakbuzgó pártbürokráciától idegenkedett, s ezt a maga költői eszközeivel kifejezésre is juttatta. A párt sem tudott vele mit kezdeni: 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte, 1932-ben a Külvárosi éj című kötetét kritizálták, s végül 1934-ben kizárták. Az ekkor már - különböző neurotikus zavarai miatt - pszichoanalitikai kezelés alatt álló költő légüres térbe került, s magánélete is válságba jutott. 1933-ban szerelmes lett Marton Márta művészettörténészbe, ez az érzés ihlette egyik legszebb szerelmes versének, az Ódának megírására. Szántó Judit féltékenységében öngyilkossági kísérletet követett el, ezt követően kapcsolatuk végleg megromlott, s 1936-ban külön is váltak.

1935 elejétől Gyömrői Edithez járt pszichoanalízisre, de az iránta érzett viszonzatlan szerelme, amely egészen agresszív kitörésekre is késztette, csak meggyorsította lelki szétesését. Gyömrői biztatására készült el a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című írása, amelyet olykor obszcenitásba hajló szabadszájúsága miatt évtizedekig elzártak az olvasók elől. 1936 elejétől, Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemű folyóiratnak, amelynek belső köre baráti társaság, irodalmi műhely és szellemi közösség is volt számára. Nekik panaszolta el 1936-os Nagyon fáj című kötetének teljes visszhangtalanságán érzett keserűségét is.

Későn jött ajándék volt életében 1937 elejétől a Kozmutza Flóra iránt érzett szerelem. A hozzá és róla írt Flóra-ciklus már „a reménytelenség bizonyosságával volt terhes". 1937 júliusában idegösszeomlás miatt három és fél hónapig a Siesta Szanatóriumban ápolták, majd kezelőorvosai nővéreire bízták, akik balatonszárszói panziójukba vitték.

1937. december 3-án este sétálni indult, ám soha nem tért vissza, a szárszói állomáson áthaladó 1284. számú tehervonat halálra gázolta. (Halálának körülményeiről azóta is vita folyik, az egyik tábor szerint véletlen baleset okozta, a másik tábor viszont az öngyilkosság mellett érvel.) Halála után egy évvel posztumusz Baumgarten-díjat nyert, 1948-ban pedig életművét Kossuth-díjjal tüntették ki. Az ő emlékére születésnapja a költészet napja Magyarországon, a 2005-ös évet, születésének századik évfordulóját József Attila-emlékévnek nyilvánították.

(MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)