Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir néven jött a világra, jómódú párizsi polgárcsaládban. Hívő katolikus anyja igen szigorúan és tradicionális szellemben nevelte leányait. Életének első húsz évét részletesen elemzi Egy jó házból való úrilány emlékei című, 1958-as regényében. Katolikus gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd magánintézetekben tanult filológiát és matematikát. Gyermekévei szinte zavartalan boldogságban teltek, s az első igazi törés az istenhit elvesztése volt. Ettől kezdve állandósult konfliktusa apjával, aki nem tudta elfogadni leánya makacs igazságkeresését és lázadását a polgári értékek ellen.

Az érettségi után a Sorbonne-on tanult filozófiát, majd az École Normale Supérieure-ön folytatta tanulmányait, itt ismerkedett meg Sartre-ral, akinek egész életére társa lett. Az egyetem után középiskolákban tanított. A német megszállás alatt „fiatalkorú megrontásának" vádjával felfüggesztették - „bűne" az volt, hogy nem volt hajlandó egyik tanítványát rábírni arra, hogy megszakítsa kapcsolatát egy zsidó költővel. 1943-ban megjelent első regénye, A vendég, egy különös szerelmi háromszög története.

1945 után az addig csak inkább kedvtelésből írogató vidéki tanárnő Sartre-ral együtt az érdeklődés középpontjába került. Elindították a Les Temps Modernes című folyóiratukat, amelynek hasábjain az egzisztencializmus és a haladó szellemi irányzatok dokumentumai kaptak teret. A baloldali értelmiség szószólói lettek, azonban soha nem kötelezték el magukat semmilyen pártnak. Erről a korszakról fest nagyon pontos képet Beauvoir félig-meddig önéletrajzi regénye, A mandarinok.

Beauvoir-t a nők társadalmi helyzete kezdte foglalkoztatni. A töprengések, tapasztalatok és tanulmányok felhasználásával 1949-ben született meg A második nem című munkája, amelyben azzal az előítélettel száll vitába, hogy a nő, adottságai folytán, másodrendű lény. A katolikus egyház elítélte, az ekkor bontakozó feminista mozgalom viszont alapmunkának tartotta a művet.

Az ötvenes évek végén kezdte írni önéletrajzi emlékeit, amelyek a már említett Egy jó házból való úrilány emlékein túl A kor hatalma és A körülmények hatalma címen jelentek meg. Utolsó éveiben figyelme az öregedés, az idős korosztály társadalmi szerepe felé fordult. Ebből az időből való a Könnyű halál című hosszabb elbeszélése, amelyben beteg anyja utolsó napjait írja le megrázó aprólékossággal.

Sartre 1980. április 15-én bekövetkezett halála után az írónő nem talált többé magára, keserű és vég nélküli vitát folytatott nevelt lányukkal. Az egyre gyakrabban és egyre nagyobb mennyiségben fogyasztott alkohol és amfetamin mindinkább gyorsította szellemi és fizikai leépülését, mígnem 1986. április 14-én meghalt.

(MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)