Nagytétényben született 1921. március 8-án. Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, az irodalom szeretete mellett a zenével való foglalatosság volt élete végéig éltető eleme. 1951-től dolgozott a Magyar Rádióban dramaturgként, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóságnál volt művészeti vezető, innen került 1960-ban a Magyar Televízióhoz művészeti vezetőnek a szórakoztató rovathoz. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott, s évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló ún. sanzonbizottságot is.

Pályája során több komolyzenei mű, így Hajdú Mihály: Kádár Kata, Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond, Ránki György: Muzsikás Péter című operájának, illetve Sugár Rezső: Hunyadi című oratóriumának szövegkönyvét írta meg. Lefordította Gluck Orfeuszának, Rossini Ory grófja, illetve Orff Az okos lány című operájának, Strauss A denevér című operettjének librettóját, s nevéhez fűződik a T.S Eliot költeményei alapján készült világhírű Macskák című musical fordítása is.

Igazán híressé és méltán népszerűvé az animációs filmek tették, ő írta a szövegét olyan közkedvelt rajzfilmsorozatoknak, mint a Mézga család, a Kérem a következőt, a Mekk mester, s az ő fordításában lett sikeres az amerikai Flintstone család című sorozat, Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki parádés párbeszédeit máig emlegeti a közönség. A sorozatokon túl részt vett egész estés rajzfilmek, így a Nepp József rendezte Hófehér és a Dargay Attila rajzolta Ludas Matyi elkészítésében is, sikerük nem kis részben Romhányi szellemes és frappáns szövegeinek köszönhető.

Romhányi a magyar nyelv kiváló ismerője volt, rendkívüli éleslátással, s nem kevés zenei érzékkel fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségét, szellemes és ötletes, olykor bravúros rímei, szócsavarásai miatt kapta meg a "rímhányó" jelzőt (bár egyesek szerint ő maga találta ki és terjesztette el a nevével való játékot.) 1983-ban önálló versgyűjteménnyel jelentkezett, a Szamárfül című vékonyka verseskötet hihetetlen sikert aratott. Benne a szerző állatverseit gyűjtötte csokorba a tőle megszokott nyelvi játékokkal fűszerezve, s a kacagtató-ironikus költeményekben saját emberi gyengeségeinkre is ráismerhettünk. A kötet megjelenésének évében Romhányit érdemes művész címmel jutalmazták, ám az elismerésnek már nem örvendhetett sokáig, 1983. május 7-én Budapesten meghalt.

A Szamárfül Ebigrammák című ciklusából való a Veszélyes mese című verse is, amelyben hasznos intelmet fogalmazott meg:

"Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,

míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,

a némán lapulva leskellő kobra

ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.

Így hát vedd alapul:

A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul."

(Sarudi Ágnes)