Tisztelettel leintve
Dátum: 2005. szeptember 8., csütörtök, 19:07
1912-ben Molnár Ferenc – szabvány szerint – beleszeretett darabjai – az Ördög, a Liliom, A testőr – hősnőjébe, Varsányi Irénbe. Varsányi férjes asszony volt, a pletyka már-már válásról beszélt, a lapok botrányos jelenetekről írtak a férj és az író között. Az ügy vége az lett, hogy Molnár Ferenc veronállal megmérgezte magát – és életben maradt.
A szerencsés kimenetelű öngyilkosság után Bródy Sándor, Molnár atyai barátja, aki maga is követett el már nem kevésbé szerencsés öngyilkossági kísérletet pisztollyal és csekély sérüléssel, kitartóan ugratta a Fészek kártyaasztalánál író-és öngyilkostársát.
– Nem komoly ember maga, Feri – mondta fitymáló kézlegyintéssel. – Méreg…veronál…Ez is öngyilkosság? Ugyan már…! Nem szégyelli magát? Piti dolog ez…
Molnár egy darabig hallgatta, hallgatta, közbe is szólt egyszer-kétszer, aztán, mikor sehogy sem akart vége szakadni Bródy kukliprédikációjának, dühösen kifakadt:
– Idefigyeljen, Sándor bá’! – csapott az asztalra. – Ne szaporítsuk a szót! Az tanítson engem öngyilkosságra, akinek sikerült!
/Forrás: Békés István: Új magyar anekdotakincs/
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
