Az esztétika kortárs el)adásában a szobrászat fokozatosan táguló felfogása feltételezi a tárgy, kép, szöveg és befogadásuk bonyolult összekuszálódását; igényli a kortárs gyakorlat fogalmi és elméleti pozicionálását is. Ebben az összefüggésben a szobor úgy értelmezhető, mint egyfajta valóság esztétikai létrehozásának modellje oly módon, amely hasonlít a szobortól az építészetig és design-ig terjedő átmenethez; ugyanakkor az esztétikai alkotás, mint önmaga tanulmányozásának és vizsgálatának modellje is.

A kiállítás alkotásai a konceptuális gyakorlat széles körét veszik igénybe. A térrel és tárgyakkal történt különböző kritikai kísérletekre utalnak, amelyek mind forradalmasították mind szétrobbantották a m#vészet intézményét.

A kontextuális művészethez és az 1980-as és az1990-es évekb)l a művészet intézményének kritikájához is tartozó megközelítéseket is használják. Kiindulópont a szobor vizsgálata a maga valóságában, amely háromdimenziós kiterjedésében elemzi a térbeli, id)beli, intézményes és társadalmi összefüggéseket, és viaskodik azokkal.

Bár ez a kiállítás a T-B A21 gyűjteményének válogatott alkotásait első alkalommal mutatja be a nagyközönség számára, nem egy bizonyos esztétikát határoz meg.

Sokkal inkább, a szobrászati lehetőségek sokféleségét a képzelet és cselekedet kibővült lehet)ségei világítják meg. Nyomasztóan konkrét jelenléte ellenére a szobor elsősorban a társadalmi, politikai, gazdasági és esztétikai területeken belül csapongó kezdeményezésként fogható fel.