Schaár Erzsébet (Budafok, 1908. júl. 27. – Bp., 1975. aug. 29.): szobrász, Munkácsy-díjas (1962), érdemes művész (1972).
Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte, mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. 1932-ben elnyerte a fiatal művészek Szinyei-díját. 1935-ben házasságot kötött Vilt Tibor szobrászművésszel. Pályája kezdetén karakteres portréival tűnt fel. A negyvenes évek végén készült kisméretű fa reliefeket a hatvanas évek elején a térbe ékelődő, némileg Giacometti szobraira emlékeztető figurák követték. Ugyancsak a hatvanas évek elején keletkezett szobrainak egy másik csoportja is: ágyban fekvő nőalakok, szerelmespárok, földön heverő halott katonák. A hatvanas évek közepétől egyre következetesebben próbálta az építészeti elemek – falak, ajtók, ablakok – segítségével megidézni azt a teret, amelyben az ember napi tevékenysége zajlik.
Az általa építészeti elemekkel határolt térben az architektúra és figura kapcsolata lezárt és végleges. Ugyanakkor kompozícióiban mindig jelen volt a véglegességnek és a minden lehetségesnek a feszültsége. 1974-ben Székesfehérvárott mutatta be új kompozícióját, az Utcát, mely képletesen és valóságosan is összefoglalója művészi pályájának: terein, falai között, ablakai mögött helyet kaptak és egymásra találtak az utolsó években készült figurák éppúgy, mint a megelőző évtizedek tudósokról, politikusokról, művészekről mintázott portréi. 1970-ben a Műcsarnokban rendezték meg nagy kiállítását. 1972-ben Antwerpenben és Genfben állított ki. Halála után 1977-ben a duisburgi Wilhelm Lehmbruck Múzeumban mutatták be műveit. Életében számos köztéri szobrát állították fel Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban és másutt.
Vilt Tibor (1905, Budapest - 1983, Budapest): Szobrász, Munkácsy-(1965) és Kossuth-díjas (1980), érdemes (1970) és kiváló művész (1978).
1922-1926 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1926-ban mintázta meg első jelentős alkotását, önarcképét. 1927-ben meghívták Új Művészek Egyesülete-tagnak Ebben az időben főleg portrékat készített, 1928-30-ban Ernst Lajos ösztöndíjával Rómában tanult.
Az 1930-as évek közepéig az egyiptomi és a középkori szobrászat hatása mellett a kubizmus és klasszicizmus is hatott műveire. A harmincas évek végétől kisplasztikáiban, domborműveiben és portréiban a mozgás, a változás korszerű kifejezését kereste. Elsősorban bronzot, fémet, üveget alkalmazott műveiben. Jellegzetes műve a Figura székkel című sorozata (1945-1954).
A hatvanas évektől kifejezési eszközei leegyszerűsödtek. Számos, feszültséggel és dinamizmussal teli köztéri alkotása látható. Az 1968-as Velencei Biennálén Dorottya című 320 centiméteres alumíniumkompozíciója és Merengő című 170 centiméteres bronzműve szerepelt. 1973-ban a Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díjnyertese.
Az Utca története Vilt Tibor tanítványától, Gulyás Gyulától:
„Ha jól emlékszem az évre, 1974-ben állították ki Schaár Erzsébet Utca c. kiállítását Székesfehérvárott. Vilt Tibor kért meg, hogy segítsek a kiállítás megrendezésében, az ottani személyzet ugyanis tanácstalanul állt a hatalmas feladat előtt.
Nekiálltunk, és azt mondtam, hogy mindig a művésznő az első, csak utána a személyzet.
A többszöri kipróbálás meghozta a végeredményt. Kiderült, hogy valóban mindig az első döntés a jó. Reggel nagy hévvel nekiláttunk és késő estére elkészült az Utca című kiállítás, mely Schaár Erzsébet életművét összefoglaló kompozíció volt. Így kezdődött kapcsolatom Vilt Tiborral.”
Dél-budai Kulturális és Szabadidőközpont a KUSZA
(1222. Budapest, Nagytétényi út 31-33.)
www.kusza.hu
226-0559, 226-5317
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |