A németeknek augusztus 11-ig sikerült leverni Wola és Ochota városrészekben a felkelést. A felkelőktől elfoglalt városrészekben a németek Hitler parancsára megkezdték a civil lakosság megsemmisítését, amely felülmúlt minden addigi méretet.
A megfelelő fegyverzet és lőszer hiánya korlátozta a felkelők harci lehetőségét, bár jelentős számú önkéntes jelentkezett és a felszabadított városrészek lakosai spontán módon nyújtottak segítséget.
A szélsőséges körülmények ellenére kezdtek kibontakozni a szabad Lengyelország struktúrái. A katonai parancsnokság és az önkéntes hadsereg mellett, amelynek tagjai fiatalok és öregek voltak, létrejöttek a földalatti civil hatóságok, működött a posta, szabad sajtótermékek jelentek meg (több mint 150 lap).

Sugározta műsorait a felkelők rádióállomása, a „Błyskawica” („Villám”), valamint a Lengyel Rádió. Megszervezték a gyermekgondozást, illetve azon személyek ellátását, akik a németek által elfoglalt városrészekből és a tűzvészek elől menekültek el.

Eközben a németek háborítatlanul bombázták a várost, romhalmazzá változtatva a lakóházakat. A romok alatt több ezren lelték halálukat.
A szövetségesek légisegélye, a lengyel, brit és dél-afrikai pilóták áldozata dacára, nem tudott változtatni a tragikus helyzeten. Az amerikai repülőgépek csak szeptember 18-án érték el Varsót, mivel ezt megelőzően Sztálin nem engedélyezte a berepüléseket.

Október 2-án a Honi Hadsereg vezetése – többnapos tárgyalás után – aláírta a kapitulációról szóló iratot. A harcok során 18 ezer felkelő halt meg, a civil lakosság vesztesége legalább 150 ezerre tehető. Német oldalon 17 ezren haltak meg és tűntek el.

A kapitulációs megállapodásoknak megfelelően az életben maradt felkelők fogolytáborokba kerültek. A civil lakosokat kiűzték a városból, hontalanságra ítélve őket.

A felkelés fényképészei örökítették meg ezeket a tragikus, de csodálatra méltó, hősiességgel teli napokat. Az ezen a kiállításon bemutatott fényképek egy részét a Varsói Felkelés ábrázolása szempontjából reprezentatívnak lehet tartani, de egyben az öt haditudósító – Sylwester Braun, álneve „Kris”, Jerzy Chojnacki „Chojna”, Joachim Joachimczyk „Joachim”, Irena Kummant-Skotnicka „Luga” és Eugeniusz Lokajski „Brok” – az eseményeket bemutató személyes beszámolójaként is tekinthető.

A kiállítást kiegészítik a Varsói Felkelés magyar vonatkozású dokumentumai. A németekkel szövetséges, Varsó közelében állomásozó magyar alakulatok a felkelőkhöz kívántak csatlakozni. A Honi Hadsereggel folytatott titkos tárgyalásokat Lengyel Béla tábornok vezette. Bár a korabeli politikai helyzet miatt a tervet nem lehetett megvalósítani, a magyar csapatok képesek voltak megőrizni semlegességüket a lengyel lakosság irányában, mi több, barátságos magatartást tanúsítottak.

Izabella Maliszewska

          Varsó 1944 – Életképek a varsói felkelésről

A Varsói Történeti Múzeum kiállítását tekinthetik meg a Hadtörténeti Múzeumban.

A kiállítás kurátora: Joanna Bojarska.

A kiállítást összeállították: Izabella Maliszewska, Anna Kotańska, Stanisław Maliszewski

Térprojektek és grafikai megoldások: Marek Mikulski és Maciej Mikulski

Magyar fordítás: Lagzi Gábor

A kiállítás helyszíne:

HM Hadtörténeti Múzeum
1014 Budapest, Tóth Árpád sétány 40.