Az intézményben az elmúlt év végén, a Tiziano és a velencei Madonna című kiállításon a nagyközönségnek már bemutatott itáliai remekművet a festmény tulajdonosa hosszú távú letétként helyezi el a múzeumban. A Walker& Williams Investment Group által vásárolt de Poorter kép szintén letétként került az intézménybe. A mozaik az intézmény saját tulajdonaként látható ’Az évszak műtárgya’ tavaszi kiállításán, majd az év második felétől az állandó kiállításon. Az utóbbi alkotást a kulturális minisztérium segítségével, 30 millió forintért vásárolta meg a Szépművészeti.

A Walker&Williams Investment Group képviselője a kép átadásakor szándéknyilatkozatot tett, amelynek értelmében a cég vállalja, hogy évente több értékes műtárgyat ajánl fel a Szépművészeti Múzeumnak letétbe. Tiziano Vecellio Mária gyermekével és Szent Pállal című remekműve az elmúlt év májusában bukkant fel a műkereskedelemben, és Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum művészettörténész muzeológusa mondta ki először, hogy nagy valószínűséggel Tiziano alkotása. Az azóta elvégzett technikai vizsgálatok, főként a sajátkezű változtatások egész sorát kimutató röntgen-felvétel, majd a festmény restaurálása ugyanúgy igazolták a szerzőségre vonatkozó feltételezést, mint az a 17-18. századi leltári leírás, amely a képet Tiziano műveként, a modenai hercegi gyűjtemény kincsei között tartotta számon.

A festmény, amely művészi értékét tekintve a legjelentősebb az elmúlt több mint fél évszázadban hazánkban előkerült képek között, az elmúlt évben magángyűjteménybe jutott, majd a Szépművészeti Múzeum centenáriumi kiállításán, december 1-től január közepéig láthatta a nagyközönség. A tulajdonos nagylelkű felajánlásnak köszönhetően ez az alkotás most már a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításának egyik legjelentősebb darabja. Ez a festmény azért is fontos alkotása az egyéként egy Tizianót már bemutató állandó kiállításnak, mert kiváló példája annak, hogy hogyan állította az itáliai mester a szín és az ecset gyökeresen megújított használatát a mélyen emberi tartalmak kifejezésének szolgálatába.

A Walker&Williams Investment Group által vásárolt és a Szépművészeti Múzeumban letétbe helyezett Willem de Poorter alkotás a Régi Képtár holland kiállítását gyarapítja. A 17. századi, A gyarmati hatalom allegóriája című, ritka ikonográfiájú kép témája minden bizonnyal korabeli történelmi eseményhez kapcsolható. Hollandia ugyanis 1637 nyarán elfoglalta Nyugat-Afrikában Elmina korábban portugál fennhatóság alatt álló erődítményét, és ezzel új európai hatalomként a hollandok átvették az irányítást az Aranyparton. De Poorter festményén az uralkodónő Hollandia megszemélyesítője, akinek az újonnan gyarmatosított terület őslakói behódolásuk jeleként értékes ajándékokat hoznak.

Az egyébként Rembrandtnál tanult művész nagy hangsúlyt fektetett a 17. századi Európában egzotikusnak számító, sötét bőrű, félmeztelen alakok jellegzetes arcvonásainak, ruházatának ábrázolására. A finomfestőkre jellemző technikával megfestett díszes fémedények, ékszerek mellett a kép talán legszebb részlete a trónus lépcsőjére borított világos szőnyeg, amelynek faktúráját De Poorter a még nedves festékbe az ecset végével bekarcolt, tekergőző vonalkákkal alakította ki. A gyarmati hatalom allegóriája a festő életművén belül is kitüntetett figyelmet érdemel. A magas művészi színvonalon megfestett, szignált, datált kép minden bizonnyal konkrét megrendelésre készült. A szakszerűen restaurált, kitűnő állapotban lévő festmény igazi ritkaságként bukkant fel a magyar műkereskedelemben.

A Szépművészeti Múzeum által nemrégiben vásárolt, Orpheust ábrázoló római császárkori mozaik március 7. és május 28. között látható az Antik Gyűjtemény tavaszi ’Az évszak műtárgya’ kiállításán. A műtárgy a múzeum első és egyetlen antik mozaikja. Az Orpheust ábrázoló, 250-350 körül készült ívelt hatszögletű mozaikot Tunéziában találták az 1940-es években. Tulajdonosa a 20. század közepén Franciaországba költözött; innen került a darab néhány éve a nemzetközi műkereskedelembe, s most pedig a múzeum Antik Gyűjteményébe.

A mai Tunézia területe egykor a Római Birodalom Africa tartományához tartozott. A térség a 7. századi arab hódításig elválaszthatatlanul kapcsolódott a görög-római Mediterraneum klasszikus kultúrájához, így válhatott a 3-4. században készített africai mozaikok fontos szereplőjévé Orpheus, a görög mitológia egyik legismertebb alakja. A mozaikművészet a görög kultúra klasszikus korszakában jelent meg, a jelek szerint egyidőben a Mediterraneum több vidékén, többek között az észak-afrikai régióban is.

A budapesti példány szabályos kőkockákból, ún. polichróm technikával készült. Sziklán ülve, gazdag, egzotikus öltözetű, szép ifjúként ábrázolja Orpheust. Bal kezével a mellette tartott, négyhúrú lantot (kithara) pengeti, jobbjában lantverő (pléktron), mellette egy fán színes tollazatú énekesmadár ül. A mozaik feltehetően egy hatalmas villa egyik termének padlóját burkolhatta. Orpheus a görög mitológia dalnok hérósa, apjának általában Apollón istent, anyjának Kalliopé múzsát tartották. Dalával a háborgó tengert is képes volt lecsendesíteni.

Legnagyobb hírű tette az volt, hogy lement Hádésba halott feleségéért, Eurydikéért. Bűvös erejű dalával elérte az alvilági isteneknél, hogy visszakapja asszonyát, bár végül mégsem sikerült fölvinnie az emberek közé. Muzsikája a vadállatokat is megzabolázta – ez a jelenet volt a római mozaikművészet egyik gyakori témája, középen Orpheussal, körülötte pedig a zenéjét hallgató állatokkal.

A budapesti Orpheus körül is a dalnok felé forduló állatok alkothatták a kompozíció további részét. A különleges műtárgyat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával, 30 millió forintért vásárolta a Szépművészeti Múzeum.