Előkerült egy rejtett gyűjtemény, melyben egy korszak, a XX. század elejének kiemelkedő művészei főművekkel szerepelnek. Több mint tíz évvel a műtörténész-gyűjtő, Horváth Béla halála után láthatja a közönség a lappangó, a szakma által is többnyire csak reprodukciókból ismert festményeket. Köztük Kernstok Károly, Berény Róbert, Czigány Dezső, Márffy Ödön életművének fontos, vagy éppen főműveit.

Nyolc évtizedes lappangás után most látható újra Kernstok Károly Ifjak című nagyméretű festménye, a gyűjtemény koronája. E korszakos jelentőségű mű már első bemutatásakor, 1909-ben is élénk kritikusi vitát generált. Amikor legutóbb, 1928-ban az Ernst Múzeumban kiállították, már Bölöni György tulajdonában volt. Horváth Béla pedig a BÁV-tól vásárolta meg. Csakúgy, mint azt az 1906-os Berény Róbert csendéletet, amelyet, akkori árának - 740 forint - harmincezerszeresére, 15-20 millió forintra taksál a képszakértő. Ennél is fontosabb műtörténeti jelentősége: ez egyike annak a hat képnek, amelyet 1907-ben Párizsban a Függetlenek Szalonjában Berénytől kiállítottak. A hat festmény közül mindeddig csupán kettő volt ismert. (Az egyik a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött női mellkép, a másik egy magángyűjteményben lévő Pór Bertalanról készült portré).

De ki is volt Horváth Béla (1930-1995)? Tehetséges műtörténész, muzeológus, akinek szakmai érdeklődését a századelő avantgárdja és a Nyolcak művészete kötötte le. Megszállottan kutatta, tanulmányozta a Nyolcak vezéregyéniségének, Kernstok Károlynak az életművét.

Legtermékenyebb korszakában, a hatvanas-hetvenes években kénytelenségből a szakmán kívül kereste kenyerét. Később az ELTE, illetve az MTA tudományos munkatársaként, majd a Zebegényi Múzeumban dolgozott. Később - nem saját elhatározásából - megvált ezen intézményektől, s önálló kutatói munkájából élt. Sem témája, a század eleji avantgard, a Nyolcak, sem személye nem volt kedvezményezett. Mindezek ellenére továbbra is ezt a kort kutatta, amelyben a magyar festészet nem követte, hanem ott volt az új művészi irányzat születésénél. S szerény jövedelméből vásárolta is azokat a műveket, amelyeket akkor Magyarországon nem jegyeztek, nem értékeltek, s a hivatalos művészetpolitika és a közízlés egyaránt elutasított. Kutatási és gyűjtési területe pontosan egyezett. A fókuszban Kernstok Károly életműve állt, és a Nyolcak művészcsoport valamennyi tagjának munkássága érdekelte.

Kieselbach Tamás tudott e gyűjteményről, a festményekről, amelyek évtizedekig egy másfélszobás Csengery utcai lakásban zsúfolódtak. A tíz éve elhunyt műtörténész özvegye annyira titokban tartotta férje hagyatékát, hogy még fényképezni sem engedte a képeket Kieselbach Tamásnak a magyar festészet történetét feldolgozó könyvéhez. Tavaly viszont a gyűjtemény néhány képét értékesítésre adta át az aukciós háznak. S most, az időközben lakását feladó özvegy úgy döntött, a gyűjteménnyel emléket állít férjének. S megmutatja a páratlan értéket a közönségnek is. Ezért fordult a Kieselbach Galériához. A galériatulajdonos, aki maga is gyűjtő, s éppen azt a korszakot preferálja, amelyet Horvát Béla is, szívesen segített. A képeket kiállításra alkalmas állapotba hozatta, némelyiket új kerettel is ellátta. - A festmények még így sem kapták vissza régi fényüket. Ahhoz mindegyiket le kellene tisztítani, kifeszíteni, átkeretezni - mondta Kieselbach.

Ennek ellenére, most a Kieselbach Galériában néhány napos, március 14-ig nyitva tartó kiállításon mutatják be az újra felfedezett műveket, mintegy előzetes ízelítőt adva a Nemzeti Galériában március végén nyíló, ezt a korszakot tárgyaló Magyar Vadak című kiállításhoz. Március 17. és május 31. között Győrött, az Esterházy-palotában láthatja a közönség Horváth Béla kivételes jelentőségű magángyűjteményét.

(MTI-Panoráma)