Vonalak a látképen
Dátum: 2006. március 8., szerda, 13:59
2006. március 10-én, pénteken 18-órakor lesz Marek Radke Képek-tárgyak című kiállításának megnyitója a K.A.S. Galériában. A rendezvényt Haász István nyitja meg.
Marek Radke "Képek-Tárgyak" — gyakran adja ezt a címet kiállításainak a művész. A kötőjel a két szó közt egyrészt összeköti a szavakat, másfelől viszont el is választja őket. A kiállított darabokat tekinthetjük festményeknek — elvégre mindegyik festve van — mégis egyúttal tárgyaknak is, hiszen mindegyik háromdimenziós, időnként nyilvánvalóan térbeli, máskor pedig ez a térbeliség alig észrevehető.
Marek Radke kép-tárgyainak felszíne csak színeket mutat, valamint az ecsetvonásokat a festék felvitelekor, vagy színek közti feszültség erősségét, amikor például ugyanazon szín két vagy több árnyalata kerül egymás mellé. Ez a vörös, amelyet a neki tulajdonított szimbolikus erőtől függetlenül azért választott a művész, mert megszerette ezt a színt, figyelemfelkeltő erejét és a tartalmasságot, amelyet általa a formák kapnak. Ami a síkfelületet illeti, néhány tárgy nyilvánvalóan három vagy négy formából áll össze, tehát olyan vonalak keletkeznek, amelyek — akárha határok lennének — összekötik, vagy éppen felosztják a tárgy felületeit. A határok ilyesfajta együttélése csakis a formák összeállításának eredménye. Visszanyúlhatunk emlékezetünkben és rábukkanhatunk például hasonlóságokra saját határtapasztalatainkkal, amelyből kiderül, hogy attól függően, hogy ezek a határok éppen most keletkeztek vagy tűntek el, a felosztás és az összekötés szimbólumaként érzékeljük őket, miközben a valóságban nem mások, mint vonalak a látképen.
Ezután Marek Radke alkotásaiban megjelenik a monokróm felület egy határozott beavatkozás általi megnyitásának ideája. Ezek lehetnek színes fenekű, nyitott kockák vagy ferde bevágások, amelyek azonban mégsem eredményezik a felület teljes átmetszését. Ilyen lehet a négyszögletes vagy kerek bemélyedés, ferde rés, vagy más, karcolt vágásból keletkező struktúra. Ezzel összefüggésben kell megemlíteni Lucio Fontana nevét, ő az az alkotó, aki a negyvenes évek végén már foglalkozott a felület megtörésével és az eme beavatkozás eredményeképpen létrejött terek gondolatával. Az általa alkalmazott eszköz azonban a kifeszített vászon bemetszése volt, miáltal a feszültség megszűnt és térbeliség jött létre.
Ez a sokféleség, amely a geometriai elemek változatainak lehetőségéből ered, megzavarja megszokásainkat, elvárásainkat és mintáinkat. Hiszen azért megyünk kiállításra, hogy megnézzük a képeket, azzal az elvárással, hogy változékonyságuk révén nem térnek el állandó, meghatározott rendjüktől és jelentésüktől. Marek Radke azáltal állítja feje tetejére vizuális tapasztalatainkat, hogy a „képtárgyat” a legegyszerűbb komponensekre redukálja. Egy olyan játék elemeivé válnak, amelyekből tulajdonosuk, annak ellenére, hogy a geometriai elemek tiszta formában nem tesznek lehetővé semmilyen érzelmet, képes emocionális tartalmú formákat-figurákat építeni. De amikor a művész a tárgy-négyszög alá más tárgyat helyez, akkor ezzel a beavatkozással olyan benyomást kelt, mintha annak a tárgynak is négyzet alakja lenne, amit természetesen képtelenség bebizonyítani. Radke erre mondja: „Ebben hinni kell.”
Érdekes, hogy minél jobban foglalkozunk különféle tárgyakkal és hasonlóságukkal, távol a hideg és nyilvánvalónak tűnő geometriától, annál inkább érzékeny, sőt hangulati területekre tévedünk. Az, hogy Marek Radke alkotásai ennyire a konstruktivizmus tudományától távol álló területre értek, figyelemre méltó értéke a művész személyes fejlődésének. Nem a konstruktivizmus devalválódásáról van szó tehát, hanem saját helyzetének kidolgozásáról, amelyet a szubjektivitás és az érzékenység jelöl ki.
Jürgen Weichardt
K.A.S. Galéria
H-1056 Budapest, Váci utca 36.
Telefon/fax: +36.1.31 82 084
kasgeleria@freemail.hu
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
