Ám a tinédzserek csak egyetlen istennek hódolnak, mégpedig a Carhartt, Converse, Nike, Nokia, Stussy, stb. bálványainak. Muntean/Rosenblum a figuratív festészet tradícióit követik, ami „sajátos aurát teremt és emocionális hatásra törekszik”. De a vigasztalan városi táj úgy tűnik, nem ad teret a valódi érzelmeknek, s a nézőn sajátos, modern kori csömör lesz úrrá a képek láttán.

Bár Muntean/Rosenblum a legkülönfélébb médiumokat használják, tevékenységük mégis kizárólag a festészeten alapul. 1992-óta dolgoznak együtt, aminek során egy sajátos, közös stílust alakítottak ki. Markus Muntean: „A kettős szerzőség ugyanazt a funkciót tölti be, mint a képeket körbefogó fehér keret. A fehér keret természetesen a képregény vagy a tv-képernyő esetében is jelentőségre tesz szert. Így foglalkozhatunk festészeti problémákkal és az ikonográfiával, valamint a szerzőség kérdésével is.” A képeken alkalmazott klasszikus nyelvezet távolságot teremt az eredeti fényképes forrásanyag és aközött, ahogy a művészek  képeik szereplőivel ’bánnak’. Ezt a távolságot hangsúlyozza az ábrázolt jelenet és a vászon széle közti szegély. A színpadias jelenetek alatt túlságosan is kifinomult szövegek olvashatóak, melyeknek komolysága zavarba ejtő.

Ahogy a comics-ok vagy filmfeliratok esetében, itt is magyarázatokat várnánk, de az összefüggéstelen mondatok csak úgy ott vannak, és akkor szólnak a képről, ha akarjuk. A statement-ek a kortárs egzisztencia kérdéseihez fűzött találó kommentárok: „ A legjobb lenne élvezni mindazt, amit csinálok. Mindegy, hogy rossz vagyok-e vagy jó, semmit se kelljen bizonyítanom.” Vagy: „Annak tudata, hogy az emberiség egy jobb földi egzisztencia felé tart, és fényes jövő vár ránk. Igen, ez a modern kor mantráinak egyike.” A bölcs mondatokat a művészek sajtótermékekből ollózták ki, majd felragasztották; ezek olyan talált tárgyak, amelyek filozófiai érvényű kijelentések látszatát keltik, ám ha jobban odafigyelünk rájuk, kiderül, hogy üres locsogás az egész.

Tulajdonképpen azt várjuk, hogy a rajz intimitása tükrözze leginkább a művészek kézjegyét, ám ez esetben a két kézírást nem lehet megkülönböztetni egymástól. Legújabb, kis méretű rajzaikon Muntean/Rosenblum az orosz konstruktivista grafika merész színeire és erős formáira nyúlnak vissza, és meglepődve állapítják meg, hogy ez a típusú grafika jelentős hatást gyakorolt számtalan modern életmód- és divatmagazinra. S miközben magukévá teszik egy ilyen, minden további nélkül azonosítható történelmi stílus jegyeit, az idealista mozgalom politikai asszociációit is átveszik.

Muntean/Rosenblum sokoldalú tevékenysége állandóan egyetemes témákat jár körül. Figyelemreméltó műveik általában arról szólnak, hogy az egyéni individualitás utáni vágy gyakran a tömegmédia által terjesztett generikus divat- és viselkedésmintákban fejeződik ki. Képeik jelentése tulajdonképpen nem megfejthető, többértelműségükben mégis a jelen társadalmának dilemmái rajzolódnak ki.

(A szöveg a Tate Britain-ben 2004-ben megrendezésre került Art Now című kiállítás kapcsán megjelent írás rövidített változata)