Tunning
Dátum: 2006. március 21., kedd, 11:20
2006. március 21-én, kedden 18-órakor lesz a megnyitója Elekes Károly: Tunning című kiállításának a Dorottya Galériában. A rendezvényt Sőrés Zsolt nyitja meg.
A Tunning program, lényegét tekintve konceptuális problémát, a talált kép át- és újraértelmezésének lehetőségét, a szakmailag és esztétikailag gyenge minőségű, triviálisnak tekinthető, vagy tönkrement, de nem teljes mértékben jellegtelen „mű-alanyok” felkutatását, elemzését, vizsgálatát, restaurálását, majd az általuk ajánlott, bennük fölfedezett lehetőségek révén reciklálásukat, feljavításukat, aktualizálásukat, újraélesztésüket, jellé formálásukat tűzi ki célul. Az elképzelés nemcsak különös, hanem vélhetően etikai kérdéseket is felvet: egy anonim kulturális hordalékból készülhet-e individuális műalkotás, amely új címet, új szerzőt kaphat? Milyen álláspontról formálható jog, meglévő, jelzetlen, de akár jelzett képek átalakítására? Talán az Utóvéd álláspontjáról.
Az is érzékelhető, hogy a műnek nevezett objektum, alkotás, műtárgy vagy valami, olyan mértékben halmozódik föl glóbuszunkon, és oly szomorúan devalválódik gyors ütemben, hogy az már a „termelés” létjogosultságát kérdőjelezi meg. Stanislaw Lem a Summa Technologiae-ben „intellektuális szemétnek” nevezi a műalkotások nagy részét. Szerinte a szeméthegyektől csak az különbözteti meg, hogy nem hasznosítjuk újra, nem égetjük el, nem semmisítjük meg a műveket, hanem óriási raktárakban, múzeumokban fektetjük el azokat.
Ezzel egyúttal legalizálódik értékük és megítélésük. Csupán a merkantilizmus és a közmegegyezés által válik valami elfogadottá. Az önmagunkban lévő értékekre, vagy ennek ellenkezőjére már nem is reagálunk, inkább „aktuális stigmákkal” ruházzuk fel őket. Ezek a stigmák jelen pillanatban a Pénz és a PR mint külső manipulatív eszközök, amelyektől lényegesen különbözik a Tunning belső tartalmi jelekkel való alázatos munkálkodása.
Az is érzékelhető, hogy a műnek nevezett objektum, alkotás, műtárgy vagy valami, olyan mértékben halmozódik föl glóbuszunkon, és oly szomorúan devalválódik gyors ütemben, hogy az már a „termelés” létjogosultságát kérdőjelezi meg. Stanislaw Lem a Summa Technologiae-ben „intellektuális szemétnek” nevezi a műalkotások nagy részét. Szerinte a szeméthegyektől csak az különbözteti meg, hogy nem hasznosítjuk újra, nem égetjük el, nem semmisítjük meg a műveket, hanem óriási raktárakban, múzeumokban fektetjük el azokat.
Ezzel egyúttal legalizálódik értékük és megítélésük. Csupán a merkantilizmus és a közmegegyezés által válik valami elfogadottá. Az önmagunkban lévő értékekre, vagy ennek ellenkezőjére már nem is reagálunk, inkább „aktuális stigmákkal” ruházzuk fel őket. Ezek a stigmák jelen pillanatban a Pénz és a PR mint külső manipulatív eszközök, amelyektől lényegesen különbözik a Tunning belső tartalmi jelekkel való alázatos munkálkodása.
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
