A fénykép magatartása
Dátum: 2006. március 29., szerda, 11:08
Kiállitás nyilik Bécsben Nemes Csaba legújabb munkáiból. Festményeinek témái közvetlen környezetének aprólékos megfigyeléséböl származó táj- és enteriör-képek, portrék.
A kiállítást 2006. március 29-töl június 3-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
"Úgy tünt, hogy jól müködik az a munkamódszer, amit az utóbbi években alakitottam ki az olajképek készitése során. Szemlélödve figyelem azt a tágabb értelemben vett környezetet, amiben élek, tájakat, házakat, belsö tereket, hozzám közel álló személyeket. Aztán mikor összesürüsödik, elöhivódik számomra egy kép, egy lehetséges festmény képe, akkor fényképeket készitek, amik késöbb kiindulópontjai, ha úgy tetszik vázlatai egy festménynek, vagy rajznak. Fontos, hogy a fotóknak csak annyi szerepük volt, mint egy vázlatnak, vagy feljegyzésnek. Igaz a kompoziciót többé-kevésbé meghatározta a gép keresöje, és ezt a komponálást nagyon élveztem, már félig a zsebemben éreztem a megoldást.
Több fotó is készült, és természetesen nem mindegyik formálódott késöbb festményé. Egyre több és több fénykép termelödött, nem feltétlenül idörendben dolgoztam fel öket, volt hogy már egy szinte elfeledett fotó újra izgalmasnak tünt, de elöfordult hogy alig vártam, hogy belekezdhessek a legfrissebb fotó feldolgozásába.
Néhány év elteltével azt vettem észre, hogy egyre fullasztóbb a felgyülemlett fotók sokasága. Mindegyik fotó egy újabb lehetöség, hogy egy kép szülessen, és ez egyre parttalanabbnak tünt.
Volt egy másik kellemetlen tapasztalatom a fotókkal. A festés során részben a fotó „magatartása” kezdte befolyásolni a képeimet. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a téma és én közöttem ott egy közvetitö, ami egyre inkább akadályoz.
Elgondolkoztam ezen. Miért van nekem szükségem a fotókra a festéshez? Hogy reflektivebbek legyenek? Ez egy kényelmi megfontolás? Mi történne, ha elhagynám öket? Nem lesz az túl hagyományos, iskolás? Egyáltalán érdekes ez az egész kérdés? Vagy lehet hogy ez csak egy dogmatikus önkorlátozás, esetleg valamiféle bizonyitás?
Miután egyre több kérdéssel kinoztam magamat, rájöttem, hogy a festésnek nem tesz jót, ha fejben próbálom meg elöre lejátszani az eshetőségeket. Legjobban teszem, ha kipróbálom. Eleinte óvatosan próbálkoztam, de közben éreztem, hogy izgat ez az egész, aztán egyre jobban magával sodort a munka. Valahogy jobban tétje lett minden festménynek, jobban kellett küzdeni, kiszámithatatlanabbá vált a végeredmény. Több lett a kaland, drámaivá vált a kapcsolatteremtés. Felerösödtek a képeim szinei, érzékibbé vált a megformálás, a gesztusaim karakteresebbek lettek."
Nemes Csaba
2006
KnollGalerieWien
Gumpendorfer Straße 18, A-1060 Wien
Tel. +43/1/5875052, Fax +43/1/5875966, http://knollgalerie@aon.at, http://www.kunstnet.at/knoll
Kedd - Péntek: 14 -19, Szombat 11 -15
Több fotó is készült, és természetesen nem mindegyik formálódott késöbb festményé. Egyre több és több fénykép termelödött, nem feltétlenül idörendben dolgoztam fel öket, volt hogy már egy szinte elfeledett fotó újra izgalmasnak tünt, de elöfordult hogy alig vártam, hogy belekezdhessek a legfrissebb fotó feldolgozásába.
Néhány év elteltével azt vettem észre, hogy egyre fullasztóbb a felgyülemlett fotók sokasága. Mindegyik fotó egy újabb lehetöség, hogy egy kép szülessen, és ez egyre parttalanabbnak tünt.
Volt egy másik kellemetlen tapasztalatom a fotókkal. A festés során részben a fotó „magatartása” kezdte befolyásolni a képeimet. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a téma és én közöttem ott egy közvetitö, ami egyre inkább akadályoz.
Elgondolkoztam ezen. Miért van nekem szükségem a fotókra a festéshez? Hogy reflektivebbek legyenek? Ez egy kényelmi megfontolás? Mi történne, ha elhagynám öket? Nem lesz az túl hagyományos, iskolás? Egyáltalán érdekes ez az egész kérdés? Vagy lehet hogy ez csak egy dogmatikus önkorlátozás, esetleg valamiféle bizonyitás?
Miután egyre több kérdéssel kinoztam magamat, rájöttem, hogy a festésnek nem tesz jót, ha fejben próbálom meg elöre lejátszani az eshetőségeket. Legjobban teszem, ha kipróbálom. Eleinte óvatosan próbálkoztam, de közben éreztem, hogy izgat ez az egész, aztán egyre jobban magával sodort a munka. Valahogy jobban tétje lett minden festménynek, jobban kellett küzdeni, kiszámithatatlanabbá vált a végeredmény. Több lett a kaland, drámaivá vált a kapcsolatteremtés. Felerösödtek a képeim szinei, érzékibbé vált a megformálás, a gesztusaim karakteresebbek lettek."
Nemes Csaba
2006
KnollGalerieWien
Gumpendorfer Straße 18, A-1060 Wien
Tel. +43/1/5875052, Fax +43/1/5875966, http://knollgalerie@aon.at, http://www.kunstnet.at/knoll
Kedd - Péntek: 14 -19, Szombat 11 -15
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
