Tizenöt alkalommal koppant a kalapács millió feletti leütésnél. Két alkalommal tíz, illetve húsz millió forint felett, de emellett igen kvalitásos, ritka alkotások maradtak vissza, és sok tétel kikiáltási áron, vagy csak valamivel felette talált vevõre. Nem a befektetési céllal vásárlók voltak többségben, s úgy látszott, mintha a gyűjtõk is távol maradtak volna. Nem kelt el egy kis Szinyei tájkép, sem Munkácsy Mihály ülõ parasztot ábrázoló vászna, viszont felverték mindkét festõ ceruzarajzainak árát. A három Munkácsy rajz a kikiáltási ár duplájáért, 380-380, illetve 550 ezer forintért vitték el.

A közönség nem a nagy neveket kereste, inkább a képek tetszetõssége, és a vevõk pillanatnyi hangulata döntött. Többen, már az árverés befejeztével kértek vissza utólagos licitálásra képeket. Így vették meg, kikiáltási árán, 1,4 millió forintért Rippl-Rónai József nõi arcképét és két Mednyánszky akvarellt.

A legmagasabb leütést az utolsóként aukcionált kép, Vaszary János Pávákat etetõ fiú című, 1901-ben festett képe hozta, amelyet 16 millióról indítottak, és amelyet a két telefonon licitáló vevõ elõl a teremben jelenlévõ gyűjtõ szerzett meg, 22 millió forintért. A kalandos sorsú képet sokáig csak arról a fotóról ismerték, amelyet 1933-ban Petrás István készített. A festményt akkor elárverezték, és szem elõl tévesztették. A hetvenes évek végén Londonban, egy Sotheby's árverésen tűnt fel újra. Egy párizsi üzletember vette meg, s az õ közvetítésével jutott egy franciaországi magyarhoz, aki 1986-ban, bírálatra bemutatta a Magyar Nemzeti Galériának, majd visszavitte Párizsba. Ott azonban még abban az évben ellopták tõle. A képet az Interpol is kereste egészen 1998-ig. Ekkor azonban a festményt újból megvételre ajánlották utolsó tulajdonosának, aki vissza is vásárolta azt. Így, most tõle került haza, magyar tulajdonoshoz a Vaszary életmű egyik fõ darabja, s a Magyar Nemzeti Galéria jövõ évi nagy Vaszary kiállításához már kölcsön is kérte.

Egy érzékeny, finom Vaszary hátakt viszont elhagyja Magyarországot, ugyanis mexikói a telefonon licitáló vásárló, aki 500 ezer forintért vette meg a kisméretû olajképet. Vaszary harmadik olajképét, egy lírai virágcsendéletet 1,8 milliós kikiáltási árról indították, s végül 5 millióiért kelt el.

A két-háromszoros emelkedés a millió felett végzõ tételeknél sem volt ritka. Lotz Károly dekoratív nõi arcképét 1,2 millióról 3,4 millióra verték fel. Czóbel Béla csendéletét is többen szerették volna megvenni. A 3,2 milliós kikiáltási árú olajképért végül 5,5 millió forintnál koppant a kalapács. Ferenczy Károly nem sokkal halála elõtt festette a virágokkal, fákkal tündöklõ Lippikfürdõi parkrészletet, amelynek kikiáltási ára 1,8 millió forint volt, s amelyet 3,2 millió forintnál ütötték le. Egy Barcsay Jenõ kompozíció ára 1,6-ról 2,4 millióra, egy Koszta József virágcsendéleté 1,4-rõl 1,7 millióra és egy Zichy Mihály akté 1,8-ról 2 millió forintra emelkedett.

A Fényes Adolf és Vaszary-tanítvány Szantrucsek Jenõ franciásan pikáns, mozgalmas aktokat ábrázoló jelenetéért 5,5 milliót adtak, míg Mattis-Teutsch János Szász Madonnáját kikiáltási áron, 12 millióért vette meg valaki.

Herrer Cézár velencei részlete 400 ezerrõl 1,2 millióra tornázta fel árát, Orbán Dezsõ utcaképe 850 ezerrõl 1,5 millióig jutott. Iványi-Grünwald Béla Gémeskút című képére hosszan licitált egy angol gyűjtõ, de 900 ezernél már nem folytatta a versenyt a magyar vevõvel. Molnár C. Pál olasz városrészlete, Vén Emil tengerparti jelenete és Melocco Miklós kis bronz Madonnája négyszeres áron kelt el.

(MTI-Panoráma)