Haász http://hu.wikipedia.org/wiki/Ha%C3%A1sz_Istv%C3%A1n bevezetőjében nagyon dicsérte az ifjú festőt – követőjét –, a frissen nyílt Mozsár kávéház falain és termeiben. 

Désmarci – legyünk következetesek magunkhoz – csupa mosoly lénye átüt mostani kollekcióján is, amiről a meghívóban ezt lehet olvasni: „Marci (www.desmarci.hu) újabb önálló kiállítással rukkol elő. A helyszín a Mozsár terem, Bruck Gábor újdonsült kávézójának galériája a Nagymező és Mozsár u. sarkán (az Operettszínház mellett), ahol Haász István állított ki először. Marci a második”.



A Fugában áprilisban megrendezett, némileg retrospektív „Buszmegállók helyett”-től eltérően, a mostani kiállítás a legfrissebb képekből, Marci új vizsgálódásairól, játékairól, vagyis a stuttgarti korszakáról ad számot. Éppen április óta Marci Stuttgarban tanul, ott mindenféle új dologgal próbálkozik, bár közben itthon is folyamatosan jelen van. Hozzávetőleg het-nyolc kollektív kiállításon vett részt, beindította a csakoda-projektet (http://www.csakoda.hu/), készített egy fotóblogot (http://svabgarazs.blogspot.com/ ) és egyik képét beválasztották a Spicy Collectionba  (http://kultura.hu/main.php?folderID=948&ctag=articlelist&iid=1&articleID=312919). 

A kiállítás 2011 január 13-tól január 31-ig van nyitva. Ezúttal a képek a helyszínen meg is vásárolhatóak. A kiállítás facebook címe: 

http://www.facebook.com/#!/events/105371802917137/<http://www.facebook.com/#%21/events/105371802917137/



A stuttgarti Erasmus-ösztöndíjas félév eltelte után, tehetsége elismeréseként, az ottani tanár által megítélt további stúdiumok Marcinak ingyen vannak. Annyira persze nem bővelkedik pénzben, hogy mindig jusson számára minden a festéshez, ezért – mert semmi mást nem csinál, csak fest, így rezonálva a világra – gyakran leszakított papundeklidoboz-lapokra keni oda sebtében az épp eszébe jutót. A meglehetősen nagy Mozsár-termeket is telirakta friss művekkel, amiken a szokott hamari ecsetkezeléssel felvitt folttechnikával ragadja meg az időt, jelent és múltat egyaránt. Mert vannak történelmi tárgyú képei: a babitsosan barna Dobó István áll barna vára mellvédjén és barna pöffetegeket ereget pipájából – az az élet-halál honvédő harc valamiért épp szünetel –, míg Dugonics Titusz kombinérózsaszín háttérbe veti magát hősleg a hazáért. Hiába, Marci humora minden témánál utat tör, bármily fenséges is legyen a kiindulópont. De ettől ez még nem kigúnyolás, tán csak fricska azokra a nagy itthoni hazaffyass horgadásokra, amik most onnan, a nyugodt, kiegyensúlyozott – fokozva: kispolgárian békés – sváb miliőből még nevetségesebbek lehetnek.



Másik kép-szkeccsén békésen caplató, kék-fehér csíkos zebrák mutatják az ottani utcák nyugalmát, ahol a zebrának valóban előnye van. Mert más a morál ebben is. Fej nélküli testek bonyolódnak nála szerelmes ölelésekbe – igen, ilyenkor tényleg elveszítjük a fejünket –, vörös rókán billeg a fekete holló, irányt mutatva. Minden kicsit másképp látszik, mint ahogy a való életben van. Derű és marháskodás árad a képeiről. Van közöttük szép, komolyan bekeretezett is, és van csak úgy, futtában megfestett – amin az alkotói feldobottság jeleként, látszik a leszakítás sebe.  

Aki bármelyiket megveszi, biztosít magának egy adag üde és őszinte jókedvet.  Festékbe zárva, romolhatatlanul. Mert ő mindig csak  azt festi, amihez kedve van, ami érdekli, amiről véleményt formálhat így. Semmiféle irányzathoz-divathoz kötöttség, bárkinek megfelelés nem zsibbasztja a lendületét, kedélyét – biztos benne, hogy sokaknak pont ez és így tetszik majd, ahogy ő látja és visszaadja.

Szász Judit

Fotók: Sebő Gábor