Három kiállítás a Műcsarnokban, ami felrúgja megszokásainkat, kimozdít passzivitásunkból. A kiállítást Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója nyitja meg 2006. július 27-én, 19h-kor
Nagyszabású terv megvalósításába fogott a Műcsarnok. Két nemzetközileg elismert művészt és egy egyedülálló képzõművészeti kezdeményezést mutat be párhuzamosan. A három kiállítás markánsan eltérõ szemléletű, mégis egy egységként értelmezhetõ, hiszen meghatározó orientációjuk közös: a konfliktus. A világban meglévõ ellentétekkel együtt kell élnünk, a konfliktusok és azok feloldására tett kísérleteink a jelenkori történelem és társadalom fontos mozgatórugói. A három kiállítás a művészet nyelvén hívja fel a figyelmet olyan lokális és globális problémákra, amelyeket konfliktusként értelmezünk.
projektje: hogyan lehet múzeumi környezetben bemutatni az idõbeli és térbeli korlátok közé szorított videoművészeti alkotásokat? El-Hassan Róza installációi és társadalomtudatos projektjei vagy Dan Perjovschi az adott környezet inspirálta politikai indíttatású szatirikus rajzai aktuális társadalmi, politikai állapotokra, konfliktusokra reflektálnak. Hogyan kerül egy anarchopacifista hagyatéka egy művész munkái közé? Miért nevezünk egy szolgáltatást (videó kölcsönzés) kiállításnak? Hogyan nyílhat meg úgy egy kiállítás, hogy még nem látható ott semmi? Egy avatatlan nézõ szemszögébõl ezek a tények akár provokációnak is felfoghatók, de olyan momentumoknak is tekinthetjük õket, melyek az önmaga határait folyamatosan feszegetõ kortárs művészet és közönség közötti viszony problematikáját feszegeti. Dan Perjovshi, El-Hassan Róza és az e- flux videokölcsönzõ a képzõművészet más és más kifejezésmódjait használva a napi aktualitások, feszültségek képi közvetíthetõségét bizonyítják. Ez a mûvészet annak a felfogásnak a jegyében született, hogy a mûvész a társadalom felelõsségteli tagja, aki a konfliktusok feldolgozásával és felmutatásával az oldáshoz vagy a cselekvéshez segítheti hozzá a nézõt.
El Hassan Róza: R. a túlnépesedésrõl gondolkodik/álmodik
El-Hassan Róza a mai napig az utolsó magyar képzõmûvész, aki a Velencei Biennále “Aperto“ szekciójában – tehát nem a magyar nemzeti biztos kijelölése, hanem a külföldi kurátorok meghívására – állíthatta ki munkáját 1993-ban. Ez a tény is jelzi, hogy El-Hassan Róza, akinek ez az elsõ hazai nagyszabású önálló tárlata, szinte ismertebb külföldön, mint idehaza, több munkája van külföldi köz- és magángyûjteményben, mint nálunk. Ezt a hiányt próbáljuk pótolni most az elmúlt 15 év munkáiból válogató retrospektív anyaggal, mely a művész munkásságát meghatározó kérdések és problémák köré szervezõdik.
El-Hassan Róza szerint a feloldhatatlan ellentétek, a paradoxonok a mûtárgyban feloldhatók. Ezt a szemléletet tükrözik a 90-es években készült koncept-szobrai és -tárgyai éppúgy, mint az elmúlt hat-hét év napi politikával, identitáspolitikával foglalkozó, a politikai elkötelezettség és a társadalmi szerepvállalás kérdéseit boncolgató protest művei. Ez utóbbiak a provokációt és a konfliktust mint kommunikációs formát emelik be a múzeum/galéria terébe. El-Hassan Róza minden művével, akciójával, videomunkájával, az alkotó és a nõ érzékenységével és határozottságával foglal állást a pacifista, antirasszista eszmék mellett és a kirekesztettség, kiszolgáltatottság ellen.
A kiállítás integrált része a 2004-ben elhunyt anarchopacifista békeaktivista, vegán természetvédõ, humanista Sík Toma hagyatéka. A “Hanemszép“ filozófiáját és a szeretetet hirdetõ tüntetõtábláival, montázsaival, kollázsaival és szlogenjeivel emlékezünk a Gush Shalom és az Alba Kör tagjára.
Koncepció: El-Hassan Róza, Hock Bea Szervezõ: Mayer Mariann
Dan Perjovschi: From now on / Mostantól kezdve
A kortárs román képzõművészet meghatározó alakja, Dan Perjovschi 
ma a világ jelentõs múzeumainak (a kölni Ludwig Museum, a chicagói Museum of Contemporary Art, vagy a stockholmi Moderna Museet) és biennáleinak (Velence, Manifesta, Göteborg, Istanbul, Limerick, Iasi…) kedvelt meghívottja. Helyspecifikus, a kiállítás környezetétõl függõ, karikatúra-, graffitiszerû rajzokat készít, ún. work in progress-projektek keretében, azaz a mű készítésének folyamata is része magának a mûnek.
Perjovschi 1999-ben vált nemzetközileg ismertté a 48. Velencei Biennále román pavilonjába készített, rEST címet viselõ munkával, amely a pavilon egész padlóját hálószerûen betöltõ rajzokból és politikai karikatúrákból állt. Rajzai egyszerre naplószerû feljegyzések, kritikák és tudósítások, amelyek szembesítik a nézõt a jelen, az adott hely, illetve intézmény kulturális, politikai és szociális problémáival. A játékos és ironikus grafitti-kommentárok visszatérõ témái olyan politikai és társadalmi kérdések, mint a posztszocialista identitás, a gazdasági, politikai, társadalmi visszásságok és abszurditások, illetve a kelet-európai és a nyugati művészet kulturális kölcsönhatásai.
A Műcsarnokban Perjovschi olyan falrajzokat készít, amelyek reflektálnak az aktuális kulturális, politikai és társadalmi kérdésekre csakúgy, mint a Műcsarnokban látható kiállításokra és magára a kontextusra.
A projektet támogatja: Román Kulturális Intézet, Budapest
A kiállítás kurátora: Páldi Lívia
e-flux video rental (EVR) – e-flux videókölcsönzõ
A New York-i székhelyû e-flux egy kulturális szolgáltatást nyújtó iroda, 
mely egy több ezer tagot számláló listára küld szét fizetett kulturális hirdetéseket. Az EVR (e-flux video rental) az e-flux 2004-ben indult kezdeményezése, egy művészek videóit tartalmazó sajátos kölcsönzõ, amely Anton Vidokle képzõmûvész és Julieta Aranda ötletébõl született. A Lower East side-i kis bolthelységébõl indult kezdeményezés mára nemzetközi vándorgyűjteménnyé nõtte ki magát, melyet több kortárs képzõmûvészeti intézményben (Frankfurt, Berlin, Amszterdam, Miami..) bemutattak az elmúlt években.
A nyilvános vetítõtermet, film- és videóarchívumot is magába foglaló prezentációs forma egy hatalmas nemzetközi videóművészeti anyag bemutatására szolgál, amely az utóbbi évek egyik legnagyobb vállalkozása a kortárs képzõművészet mozgóképes tendenciáinak feltérképezésére. A teljes archívum a jelen pillanatban több mint 600 mûbõl (filmbõl és videóból) áll, a kiállítás idõtartama alatt egy részüket – amint azt a cím is sugallja – a közönség ingyenesen kikölcsönözheti. Az EVR-nek nemcsak formai megvalósítása szokatlan, de a gyûjtemény anyagának szakmai válogatási folyamata sem nevezhetõ tradicionálisnak, hiszen a kurátorok minden új helyszínen helyi szakembereket és művészeket vonnak be a munkába, és velük együttműködve bõvítik az archívum anyagát.
A műcsarnoki kiállítás különlegessége, hogy ez alkalommal, a Műcsarnok klasszikusnak nevezhetõ terébe beépítik a New-York-i e-flux video rental iroda mását, ezzel is reflektálva a kiállítás rendezés különféle kortárs stratégiáira.
Budapesti szervezõ: Molnár Edit
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
