Elszakadva a realitástól
Dátum: 2006. július 8., szombat, 8:57
Július 12-én, szerdán 18-órakor lesz a megnyitója a Homo ludens, vagyis Felnőttjátszótér című kiállításnak az N&n Galériában. A rendezvényt Erő Zoltán építész nyitja meg.
Az EASA idei mottójával (köz:hely) összhangban a pályázat a Műegyetem közösségi tereivel foglalkozik, amelyek hasonló gondokkal küzdenek, mint a város közterei.
A köztereket csupán az épületek közeit kitöltõ maradványtérként kezeljük, pusztán közlekedésre használjuk, és háttérbe szorulnak azok a funkciók, amelyektõl valóban közösségi tér lesz a köztér: a találkozás, a szabad véleménynyilvánítás, a vita, a gondolatok cseréje, a pihenés, a közös emlékezet.
Az utóbbi néhány évben a közbeszéd középpontjába kerültek köztereink, egyrészt méltánytalanul elhanyagolt állapotuk miatt - pedig érdemes lenne törõdni velük, hiszen a közterek minõsége jelentõsen befolyásolja egy-egy terület imázsát és az életminõséget - másrészt a jogos és egyre növekvõ igény miatt, hogy használhassuk, birtokba vehessük õket.
Hazai és külföldi köztérfejlesztési projekteket vizsgálva szembetűnõ a játék, mint kulcselem alkalmazása. A művészek és építészek a játék segítségével próbálják a kortárs művészetet a városlakók számára érthetõvé, élvezhetõvé, a köztérhasználatot pedig vonzóvá, izgalmassá tenni.
Játékra, játszásra minden embernek szüksége van, elsõsorban a számára ideális feszültségi szint beállításához (egyesek az izgalom, míg mások az ellazulás kedvéért játszanak). A játék önmagában örömforrás, maga az átélés, a játékélmény élvezetes; nagy teret, szabadságot és a következményektõl való mentességet biztosít ahhoz, hogy számos helyzetben kipróbálhassuk magunkat. A realitástól idõlegesen elszakadva fölébe kerekedhetünk a térnek, idõnek, kötelezettségeknek...
Ugyanakkor a játéknak fontos társadalmi haszna is van, hiszen jelentõs szerepet játszik a csoport-kapcsolatok kialakulásában, és a kultúra része, ahogy Johann Huizinga mondja: „az emberi kultúra a játékban, játékként kezdõdik és bontakozik ki."
Célunk olyan közösségi tér létrehozása, amely
- nem egy csatorna, amelyen csak áthaladnak az emberek, hanem hely, ahová jó megérkezni, ahol jó eltölteni egy kis idõt;
- önmagáért érdekes;
- egyidejűleg több személy számára teszi lehetõvé a használatot és egyúttal elõsegíti a kommunikációt a használók között;
- kreatív, játékos használatra ösztönöz illetve ad lehetõséget.
A köztereket csupán az épületek közeit kitöltõ maradványtérként kezeljük, pusztán közlekedésre használjuk, és háttérbe szorulnak azok a funkciók, amelyektõl valóban közösségi tér lesz a köztér: a találkozás, a szabad véleménynyilvánítás, a vita, a gondolatok cseréje, a pihenés, a közös emlékezet.
Az utóbbi néhány évben a közbeszéd középpontjába kerültek köztereink, egyrészt méltánytalanul elhanyagolt állapotuk miatt - pedig érdemes lenne törõdni velük, hiszen a közterek minõsége jelentõsen befolyásolja egy-egy terület imázsát és az életminõséget - másrészt a jogos és egyre növekvõ igény miatt, hogy használhassuk, birtokba vehessük õket.
Hazai és külföldi köztérfejlesztési projekteket vizsgálva szembetűnõ a játék, mint kulcselem alkalmazása. A művészek és építészek a játék segítségével próbálják a kortárs művészetet a városlakók számára érthetõvé, élvezhetõvé, a köztérhasználatot pedig vonzóvá, izgalmassá tenni.
Játékra, játszásra minden embernek szüksége van, elsõsorban a számára ideális feszültségi szint beállításához (egyesek az izgalom, míg mások az ellazulás kedvéért játszanak). A játék önmagában örömforrás, maga az átélés, a játékélmény élvezetes; nagy teret, szabadságot és a következményektõl való mentességet biztosít ahhoz, hogy számos helyzetben kipróbálhassuk magunkat. A realitástól idõlegesen elszakadva fölébe kerekedhetünk a térnek, idõnek, kötelezettségeknek...
Ugyanakkor a játéknak fontos társadalmi haszna is van, hiszen jelentõs szerepet játszik a csoport-kapcsolatok kialakulásában, és a kultúra része, ahogy Johann Huizinga mondja: „az emberi kultúra a játékban, játékként kezdõdik és bontakozik ki."
Célunk olyan közösségi tér létrehozása, amely
- nem egy csatorna, amelyen csak áthaladnak az emberek, hanem hely, ahová jó megérkezni, ahol jó eltölteni egy kis idõt;
- önmagáért érdekes;
- egyidejűleg több személy számára teszi lehetõvé a használatot és egyúttal elõsegíti a kommunikációt a használók között;
- kreatív, játékos használatra ösztönöz illetve ad lehetõséget.
A kiírás során nem kívántuk ideológiailag vagy funkcionálisan pontosan behatárolni a mozgásteret, hiszen a pályázat elsõdleges feladata éppen ez, a felnõtt-játszótér fogalmának építészeti eszközökkel történõ megfogalmazása volt.
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
