A manchesteri felhõkarcoló egyvonalas C közelében megszólaló hangja azóta nem hagyja nyugodni a szomszédokat, hogy áprilisban felszerelték az utolsó, 14 m magas, acélból és üvegbõl készült penge szerû díszt a torony tetejére.

Nem ez az elsõ hangos épület, s nem is az utolsó. A nagyvárosok egyre magasabb épületeit tartósan erõs szél fújja, s ennek zaja észrevétlenül növeli a környezeti zajterhelést. A figyelem központjába általában csak néhány, különleges hangú épület kerül.

Hollandiában, Hook városában kiállítási csarnokot építettek, amelynek meghatározó látványeleme egy rácsos hátsó fal volt. A fal iránya egybeesett az uralkodó széljárással, és amikor a szél sebessége elérte a 72 km/órát, 2500 Hz-es, 100 decibeles fülsiketítõ sivítással megszólalt a 9x4 centiméteres sejtekbõl álló rácsozat. A kutatók végül úgy hallgattatták el az épületet, hogy egy vékony második dróthálóval megtörték az örvények szabályosságát.

A környezetbarát megoldások jegyében például divat lett az épületek hõ-terhelését árnyékoló zsalu rácsokkal csökkenteni, s minden ilyen szerkezet körül örvényleni kezd a levegõ. A hang kialakulásának mechanizmusa ugyanaz, mint amikor üres sörösüveg felett fúj el valaki: a nyílás felett megfelelõ irányban elhaladó szél örvényeket kelt, s az örvénylõ levegõ gerjeszti a rezonátort, ami hangot sugároz.

Az üvöltõ vagy éneklõ épületek lecsendesítésére szerzõdtetett akusztikusok két dolgot tehetnek: megpróbálják elérni, hogy az örvények csak extrém nagy szélsebességeknél alakulhassanak ki, és megpróbálják megszüntetni a csatolást a gerjesztõ örvények és a potenciális rezonátorok között.

Az egyre hangosabb épületeket nagy szakmai hallgatás övezi - olvasható a The New Scientist című angol tudományos folyóirat online kiadásában.

(MTI-Panoráma)