Mulasics László (1954 – 2001) munkásságának bemutatására kétévente kerül sor a Várfok Galéria Termeiben. Mindezt azért tartjuk fontosnak, mert Mulasics — korai, tragikus halála miatt — még mindig nem az őt megillető helyet foglalja el a 20. századi magyar képzőművészetben; a mai napig a szakmának és a közönségnek is csupán szűk rétege van tisztában érdemeivel. 

 A Galéria gyakori látogatói már képet alkothattak a 80-as és a 2000-2001-es években született alkotásokról. Idén a 90-es években készült festményeket mutatjuk be mindkét Teremben. Az ebben az évtizedben készült művekre a geometrikus motívumok túlsúlya és a nyomatok, fotók használata a jellemző. Művein gyakran jelennek meg különféle archaikus alakzatok, ezek kezdetben még jól azonosíthatóak, majd egyre elvontabbakká válnak, asszociációs játékra invitálva a nézőt.

A 90-es években az enkausztika ősi technikájával készült festményei — amelyekhez gyakran használt arany- vagy ezüstfóliát, zománcot, printeket, fotográfiákat — metafizikus alkotásokként jellemezhetőek.

Ahogy Földényi F. László írja: „Olyan, a metafizikus látásmód iránt elkötelezett festészetet hozott létre, amely nem visszafelé hátrál az időben, hanem ellenkezőleg: a legkorszerűbbnek tetsző jelenségeket is beemeli a művészetbe.”