Simon György János olyan rendkívüli művész, akit jobban ismernek és becsülnek külföldön, mint hazájában, Magyarországon. A Triesztben magyar szülőktől született Simon életútja jól példázza azt a sorsot, amit a XX. század kényszerített sok tehetséges, alkotó emberre.

Az eredetileg építésznek készülő fiatalember Réti István növendékeként végez a Képzőművészeti Főiskolán. Két nyarat tölt Nagybányán. Behívják katonának, megsebesül. Majd Svájcban, Olaszországban, és mintegy tíz évig Párizsban él és alkot, de művészetével folyamatosan hat a hazai közegre. A Nyugat elismerően cikkezik róla, tartja a kapcsolatot a hazai barátokkal, Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel, Csók Istvánnal, Rippl-Rónai Józseffel, Vasary Jánossal, Márffy Ödönnel, majd Egry Józseffel, Bernáth Auréllal, Kmetty Jánossal, Medgyessy Ferenccel. Csatlakozik a haladó művészek által létrehozott Képzőművészek Új Társaságához. A KUT nagyszabású kiállításain rendszeresen szerepel, 1925 márciusában a Nemzeti Szalonban két műve is helyet kap. Tehetsége annyira átütő, hogy Brüsszelben Braque, Matisse, Picasso és Derian csoportos kiállításával egy időben, ugyanabban az épületben egyéni kiállítása nyílik. A siker hatalmas, nevét együtt emlegetik az európai művészet élvonalával. A harmincas évek közepén – megérezve a nácizmus térnyerését - Angliában telepszik le angol feleségével. Halála után Harrogate-ben - elismerve művészi nagyságát és európaiságát - művészeti alapítvány szerveződik hagyatékának kezelésére.

Finoman komponált, választékos színeket alkalmazó festészetére a nagybányai posztimpresszionizmus és az École de Paris expresszionizmusa hatott legerősebben. Figurális munkáin kívül élete végén absztrakt képeket és szobrokat is készített. Könyvművészeti, illetve illusztrációs tevékenysége is számottevő. Munkásságából a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a bajai, a kecskeméti és a salgótarjáni múzeumok, valamint a székesfehérvári Városi Képtár – Deák Gyűjtemény őriz olaj- és vízfestményeket, rajzokat.  

A Simon György kiállítás a felfedezés örömét jelenti. Olyan élmény, mintha Czóbel, Rippl-Rónai vagy Szőnyi István remekműveiből most első ízben rendeznének Magyarországon tárlatot. A Volksbank gyűjteményes kiállítása kísérletet tesz arra, hogy visszahelyezze őt oda, ahová tartozik: a legjelentősebb XX. századi magyar festőgéniuszok közé.