Árnyékból
Dátum: 2006. szeptember 22., péntek, 10:56
Szeptember 27-én, szerdán 18-órakor lesz Clark Ági: Árnyékból című kiállításának megnyitója az N&n Galériában. A rendezvényt Halas István fotóművész nyitja meg. Legtöbben úgy gondolunk az árnyékokra, mint egy eredeti tárgy sötét és összelapított változatára. Igaz, az árnyékok tudnak baljósan homálylani, néha megnyúlnak vagy megrövidülnek, a napszaktól vagy évszaktól függően. ám amikor két évvel ezelőtt digitális kamerámmal a nyomukba szegődtem, felfedeztem, hogy az árnyék gyakran többet mond, mint az eredeti tárgy. Mily gyakran világít rá az eredeti struktúrára a maga több dimenziósnak ható módján, és előhoz olyan részleteket, amelyek a névtelen három dimenziós alakzatban elvesztek. még megdöbbentőbb volt talán az a felismerés, hogy vannak árnyékok, amelyek elszabadulnak eredeti forrásuktól, és néhány pillanat erejéig egy önálló, elvont entitássá válnak.
A fényképezőgép egyszerű segédeszközzé lett. Többé már nem aggódtam a blendeértékek vagy a megvilágítás miatt. Észrevettem, hogy legmélyebb ösztöneimet követem, és ugyanakkor újra-élesítem valahavolt képességemet arra, hogy ne csak nézzek, hanem lássak. az otthonomon belül, a mindennapi élet egyszerű tárgyainak kínálatában, találtam meg az árnyékok absztrakt világát, és rajtuk keresztül az új hangomat.
Minden itt látható kép a házamban vagy a házam előtti úton készült: papír a nyomtatóban, egy lepke a szúnyoghálón, naplemente a plafonon, egy papírzacskó, széktámla, vodkás pohár stb.
vannak józan, alap-elemekre letisztult árnyékok, amelyek egy gyanútlan eredetit tiszta és határozott kontúrú geometriai absztrakcióvá tudnak átfordítani. aztán vannak az éteri, könnyed árnyékok -- elgyengül tőlük a térdem --, amelyek finom rétegeikkel és csipkeszerű részleteikkel egy sokkal összetettebb lelket mutatnak, mint az ő gyakran túl pedáns forrásuk. vannak saját árnyékkal rendelkező árnyékok, vannak árnyékok, amelyek átölelik a ragyogó fényt, árnyékok, amelyek, ha különböző felszínekre érkeznek vagy megkerülnek tárgyakat, színt és textúrát tudnak váltani. amint megakad rajtuk a szemem, fényképezőgépem képkivágásába foglalom őket.
Aztán csak üldögélek, néha órákig, és tanulmányozom, amit látok, és próbálok ráérezni a lényegére. Ahogy ezt csinálom, egy fokozatos átvitel történik: már nem egy ányékkal dolgozom, hanem egy képpel, ami, úgy tűnik, valahonnan mélyről, belőlem érkezett. A formális, mégis fluid struktúra, az intenzív sötétek és fények rétegei, közöttük árnyalakokkal, az erőteljes, mégis szertelen vonalak -- kifejezik azt, ahogyan látok. Ahogyan érzek. Ezek az én festményeim, a szobraim, a művészetem.
A fényképezőgép egyszerű segédeszközzé lett. Többé már nem aggódtam a blendeértékek vagy a megvilágítás miatt. Észrevettem, hogy legmélyebb ösztöneimet követem, és ugyanakkor újra-élesítem valahavolt képességemet arra, hogy ne csak nézzek, hanem lássak. az otthonomon belül, a mindennapi élet egyszerű tárgyainak kínálatában, találtam meg az árnyékok absztrakt világát, és rajtuk keresztül az új hangomat.
Minden itt látható kép a házamban vagy a házam előtti úton készült: papír a nyomtatóban, egy lepke a szúnyoghálón, naplemente a plafonon, egy papírzacskó, széktámla, vodkás pohár stb.
vannak józan, alap-elemekre letisztult árnyékok, amelyek egy gyanútlan eredetit tiszta és határozott kontúrú geometriai absztrakcióvá tudnak átfordítani. aztán vannak az éteri, könnyed árnyékok -- elgyengül tőlük a térdem --, amelyek finom rétegeikkel és csipkeszerű részleteikkel egy sokkal összetettebb lelket mutatnak, mint az ő gyakran túl pedáns forrásuk. vannak saját árnyékkal rendelkező árnyékok, vannak árnyékok, amelyek átölelik a ragyogó fényt, árnyékok, amelyek, ha különböző felszínekre érkeznek vagy megkerülnek tárgyakat, színt és textúrát tudnak váltani. amint megakad rajtuk a szemem, fényképezőgépem képkivágásába foglalom őket.
Aztán csak üldögélek, néha órákig, és tanulmányozom, amit látok, és próbálok ráérezni a lényegére. Ahogy ezt csinálom, egy fokozatos átvitel történik: már nem egy ányékkal dolgozom, hanem egy képpel, ami, úgy tűnik, valahonnan mélyről, belőlem érkezett. A formális, mégis fluid struktúra, az intenzív sötétek és fények rétegei, közöttük árnyalakokkal, az erőteljes, mégis szertelen vonalak -- kifejezik azt, ahogyan látok. Ahogyan érzek. Ezek az én festményeim, a szobraim, a művészetem.
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
