Az Ernst Galéria magyar filmplakát gyűjteménye számos kiállításon vett részt Magyarországon és Ausztriában egyaránt. A New York-i Lincoln Center meghívására a következő állomás a Manhattan szívében található Film Society of Lincoln Center, mely többek között a Metropolitan Opera, a New York Városi Balett, a Juilliard School és a New Yorki Filharmonikusok otthona. A plakátkiállítás az Ernst Galéria és a New York-i Magyar Kulturális Központ szervezésében jött létre. A főleg amerikai néma és hangosfilmekhez készült magyar plakátok a hazai grafikaművészet 1912 és 1945 közötti időszakának legszebb darabjai. A gyűjteményről szóló 'Film Posters - A magyar filmplakát aranykora 1912-1945' című könyv a Szép Könyv versenyen a legszebb művészeti albumnak járó díjat nyerte el 2004-ben.
Az október 27-i nagy sikerű megnyitón számos amerikai kurátor, gyűjtő és művészettörténész vett részt, többek között Mitchell Wolfson, a Miami Wolfsonian Museum alapítója; Steven Mansbach, a Maryland Egyetem művészettörténet professzora, XX. századi magyar művészetről szóló amerikai kiadványok írója; David A. Hanks, számos jelentős európai gyűjtemény amerikai bemutatásának kurátora és sok designkönyv szerzője; H. Kirk Brown, a XX. századi magyar művészet kiemelkedő gyűjtője; Pataki Ági és Kovács Gábor producerek; illetve számos New York-i kulturális intézet képviselői.
A filmplakátok művészeti és társadalomtörténeti szempontból egyaránt
tanúi a századforduló utáni Budapest életének. Magyarország fővárosát ekkor Közép-Európa Párizsaként emlegették, hiszen nyitott volt a virágzó szecesszió minden újdonságára. A film, a Lumičre fivérek találmánya, hamar a 17 milliós népesség kedvenc szórakozásává vált. A legkorábbi, néma és fekete-fehér filmek mindössze 10-30 perc hosszúak voltak, a szereplők gyakran amatőrök, hiszen a színházak és operák sztárjai még vonakodtak, hogy nevüket adják eme új műfajhoz. Tehát a tervező grafikus feladata az volt, hogy „azelőtt soha nem tapasztalt izgalmakat” ígérő plakátjaival becsalogassa a közönséget a mozikba. Magyarországon a filmeket gyakran csak egyszer, egy moziban vetítették, így a plakátokból csupán 5-10 példány készült. A század eleji szokásoknak megfelelően ráadásul az értékes papírt újra felhasználták, így a megmenekült példányokat a kor botcsinálta gyűjtőinek köszönhetjük. A plakátokon csak kevés szöveget találunk, a tervező feladata tehát nemcsak a fekete-fehér filmek ellenében ható megkapó színek, a tiszta design létrehozása volt, hanem a történet bemutatása is. A grafikusok a sűrűn változó moziprogram miatt gyakran egy éjszaka alatt készítették el terveiket, így expresszív, spontán plakátok jöttek létre, melyek a világon egyedülállónak számítanak.
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |


