Nátyi Róbert művészettörténész a tárlatot bemutató szerdai sajtóbejáráson elmondta, hogy a május közepéig látható kiállításon több mint 120 festményt ismerhet meg a közönség. Az anyag gerincét a Tornyai-múzeum gyűjteménye adja, de szép számmal akadnak köztük évtizedekig lappangó és a szakma előtt korábban ismeretlen képek is.

Endre Béla, aki Szegeden a Fekete házban született, nagypolgári nevelést kapott, majd Rómában és Párizsban tanult festészetet, meghatározó alakja volt a 20. század elején kialakult vásárhelyi iskolának, alakja azonban "árnyékban maradt" az alföldi festészet nagy mesterei mellett. A sajátos, egyéni hangvételű művész elsősorban tájképfestőként ismert, de csendéletei is a század első felében készült magyar alkotások legjobbjai közé tartoznak, valamint főként saját lakását megörökítő enteriőrjei szintén az életmű fontos darabjai - emelte ki a művészettörténész.

Endre Béla egyik kezdeményezője volt a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének, ahol maga is készített kerámiákat, melyek ötvözték az európai szecesszió és a magyar népművészet jegyeit. A kerámiák - melyek közül néhány a kiállításon is látható - visszaköszönnek a csendéleteken és az enteriőrökön is.

A kiállítás érdekes részét adják azok a képpárok, amelyeken Plohn József korabeli fotográfiái és Endre Béla ugyanazon a helyen készült tájképei szerepelnek. A festőművész csaknem két évtizeden át nyaranta Mártélyon örökítette meg az alföldi tájat, de Paál Lászlóhoz és Mednyánszky Lászlóhoz hasonlóan a "lelkét is belevitte" a képekbe - mondta Nátyi Róbert, hozzátéve: ezt a látogatók is megfigyelhetik a fényképeket és festményeket összehasonlítva.

(MTI)