Lovas Ilonát augusztus 15-én érte a halál, az Emmi mellett a művészt a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekinti.

Lovas Ilona 1946. január 1-jén született Budapesten. A budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán 1969 és 1974 között végezte tanulmányait, majd pályafutását textilművészként kezdte, bekapcsolódott a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely munkájába.

1975 és 1977 közt New Yorkban élt és alkotott, 1987-89-ben szintén.

Az 1980-as évek elején kezdett lágy anyagból objekteket létrehozni, és az 1989-ig tartó periódusáig munkáit a papírmassza, a búza, a víz anyagkombináció alkalmazásával készítette.

1991-ben már teljesen új, a textilművészettel már csak nagyon távoli kapcsolatokat feltételező és sejtető műegyüttessel jelent meg.

Műveivel az 1970-es évek közepe óta volt jelen magyarországi és külföldi csoportos kiállításokon, és 1980 óta önálló kiállításokon is bemutatkozott. Szobraival, installációival a természet szeretetére, megbecsülésére hívta fel a figyelmet.

Lovas Ilona haláláig a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem docenseként dolgozott. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

A művész 1973-ban elnyerte a milánói textil triennálé ezüst díját, 1993-ban Ferenczy Noémi-díjat, 2005-ben Érdemes Művész-elismerést, 2019-ben Prima díjat kapott. Munkásságát 2020-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

Legfontosabb művei egyebek mellett a Stációk, valamint az Orsó-installáció és Zarándokút című alkotás.

(MTI)