A közlemény szerint Popovics Lőrinc Nádudvaron született, ám a városban eltöltött több mint ötvenéves tevékenysége "szegedivé avatja" a szobrászművészt. Tanulmányait a Tábor utcai Képzőművész Körben, majd 1976 és 1980 között a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végezte, amelyet követően 1990-91-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola posztgraduális továbbképzésén is részt vett. Mesterei Fritz Mihály, Lapis András, és Rétfalvi Sándor voltak.

Jelenleg is Szegeden él, a megyeszékhely önkormányzata 2013-ban Kölcsey-éremmel tüntette ki a város kultúrájáért végzett munkájának, meghatározó hozzájárulásainak elismeréseképpen. A helyi művészeti életben kifejtett, aktív tevékenysége mellett több országos művésztársulásnak is meghatározó tagja, köztük a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének, a Szög-Art művészcsoportnak és a Hám Egyesületnek.

A képzőművész a Reök-palota visszatérő vendége: amellett, hogy a változatos társművészeti rendezvények lelkes látogatója, alkotásai is otthonosan érzik magukat a szecessziós palota tereiben. A szobrász több Szegedi Nyári Tárlat díjazottja, Darázs Józseffel és Sejben Lajossal közösen állított ki a Privát axiómák című tárlaton, hatvanadik születésnapja évében - 2013-ban - pedig már egyéni tárlatán is megismerkedhettek életműve főbb törekvéseivel a látogatók.

A fény felé című új, április 26-ig látogatható kiállítása minden eddiginél átfogóbban mutatja be az alkotó munkásságát, aki kezdetben lemezdomborításokat készített, majd idővel a fémöntést, fafaragást is beemelte eszköztárába, ám hamar a kő vált meghatározó médiumává, és mindvégig az is maradt, az üveg előszeretettel való használata mellett. Anyagkezelésének jellemző arányait új kiállítása is felvillantja: andezit, bazalt, márvány, mészkő, gránit, szerpentinit mutatja a kő sokszínűségét. Plasztikái mellett éremművészeti alkotásai is megjelennek, sőt, még köztéren látható műveit is a palotába idézi a tárlat.

Munkáit az anyagok tulajdonságait tudatosan kiaknázva, egyúttal komoly, átfogó filozófiai háttérrel alkotja a művész, legtöbbször, zárt formákban fogalmazva. Legfrissebb műveiben a lágyabb sziluettek felől a kristályosabb, élesebb formák felé fordult. Alkotásainak megkapó jellegzetessége a kontraszt, központi eleme maga a fény: tömör kő, organikus fa, emberkéz létrehozta, áttetsző üveg ötvözésén keresztül áttételesen a szellem és az anyag találkozását öntik kézzelfogható, szemet gyönyörködtető formába alkotásai. Legjelentősebb munkái, ahogyan a készülő kiállítás kurátora, Nátyi Róbert művészettörténész fogalmazott, "időn kívüliek, modernségük ellenére archaikusak is, valami ősi, özönvíz előtti világból léptek át napjainkba."

(MTI)