1936-ban született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a fővárosi Képzőművészeti Gimnáziumban (ma Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium) végezte, Viski Balás László tanítványaként. Még az érettségi évében, 1954-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára (ma Egyetem), ahol Pap Gyula, Bernáth Aurél lettek a mesterei. 1960-ban diplomázott, ezt követően illusztrációk, plakátok tervezéséből tartotta el magát. A főiskola alatt a Petőfi Irodalmi Múzeum Magyar versek - magyar rajzok című 1958-as kiállításán mutatkozott be, mások mellett Kondor Bélával.

Első külföldi tanulmányútját 1963-ban tette Olaszországban, egy év múlva a Velencei Biennálén nagy hatást gyakoroltak rá Robert Rauschenberg amerikai pop-art képzőművész alkotásai. 1965-ben Bécsben járt tanulmányúton, 1968-ban az esseni Folkwang Múzeum egyhónapos ösztöndíjával megfordult a Német Szövetségi Köztársaságban és Svájcban. 1972-ben négy hónapon át Essenben dolgozott a Folkwang Múzeum vendégházában. Két évvel később elnyerte a berlini DAAD Künstler-programjának ösztöndíját, 1976-ban pedig megkapta a brémai Paula Modersohn-Becker Alapítvány és a Német Kritikusok díját, s véglegesen letelepedett a Német Szövetségi Köztársaságban. 1979-ben előadói meghívást kapott az esseni Gesamthochschuléba és a berlini Freie Universität művészettörténeti tagozatára. 1981-1982-ben PS 1 ösztöndíjjal New York-ban tartózkodott, majd ezt követően az Esseni Egyetem (ma Duisburg-Esseni Egyetem) professzora volt egészen 2002-ig, jelenleg Berlinben él.

Pályája első éveinek törekvéseit meghatározta barátsága Csernus Tiborral, a - Perneczky Géza művészettörténész kifejezésével - szürnaturalista csoportban játszott szerepe. A hivatalos szocialista realizmus normáit elvetve egyéni, a hétköznapi élet tárgyait, motívumait és a szürrealizmus szabad, merész képzettársításait ötvöző festői nyelvet alakított ki, amelynek az 1970-es évek fotórealizmusát előlegező motívumok éppen úgy részét képezték, mint az absztrakció határán egyensúlyozó megoldások. Művészete a kezdetektől fogva művészettörténeti, irodalmi és történelmi referenciákból, idézetekből építkezett, egyúttal a festészet mibenlétére reflektálva. Ebből a szempontból munkái a francia képzőművész, Marcel Duchamp alkotói eljárásaival mutatnak rokonságot, például a Politechnikai szertárszekrény című képe, vagy az Önmodellezés című sorozat egyes darabjai.

Első önálló tárlata 1969-ben volt a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai galériájában (később Dorottya Galéria, 2010-ben megszűnt). Még mielőtt kiállíthatta volna őket, számos korai alkotása magángyűjteményekbe került. A Halott az utcán 1963-ban, vagy a Hírek 1964-ben festett nagyméretű figurális kollázs-kompozíciók, amelyeket sokan a pop-art első európai dokumentumai között tartanak számon. Utóbbi csak 40 évvel később, 2004-ben került először közönség elé a munkáiból rendezett retrospektív kiállításon a Ludwig Múzeumban. Akárcsak az életmű egyik fontos darabja, az 1960-as Varrólányok a Hitler beszédét hallgatják című festmény, amelyet 2011-ben sikerült először bemutatni a Szépművészeti Múzeumban.

Az 1964-es velencei élményei után új fejezet kezdődött művészetében, melyet a pop-art és Rembrandt művészete által egyszerre inspirált munkák jellemzik, ilyen az 1966-os Rembrandt-tanulmány, amely a 70-es évek konceptualista műveit előlegezi. 1970-től a szó és a kép viszonyát tematizáló alkotásaiban - gyakran könyvobjektekben - fontos szerephez jutottak Paul Celan versei, a kanadai filozófus, Marshall McLuhan gondolatai. Az 1980-as években, visszatérve a figurális ábrázolás problematikájához, művei meghatározó témájává vált a fej és a koponya motívum.

1958 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt. Berlinben, Párizsban, Zürichben és New Yorkban volt egyéni kiállítása. Budapesten részt vett az Iparterv neoavantgárd képzőművészeti csoport kiállításain (1968-1969, 1980). Munkáival szerepelt a Velencei Biennálé központi pavilonjában (1972, 1976, 1990). A világ egyik legnagyobb kortárs képzőművészeti fesztiválja, a kasseli Documenta három részlegére is beválogatták műveit 1977-ben. Szerepelt a Műcsarnok 1982-es, külföldön élő magyar művészeket bemutató tárlatán. 2016-ban konceptuális műveit állították ki a bécsi Collegium Hungaricumban. 2022-ben a debreceni Modemben rendeztek nagy sikerű retrospektív kiállítást műveiből Alter ego címmel. 2025-ben a fővárosi Vintage Galériában volt látható egy válogatás Duchamp-sorozatából.

A magyarországi neoavantgárd jelentős képviselőjét 1998-ban Kossuth-díjjal, 2014-ben Prima díjjal tüntették ki. 2022-ben elnyerte a Nemzet Művésze díjat. 2023-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjává választották.

Művei számos hazai és külföldi magán- és közgyűjteményben megtalálhatók, így például a berlini Neue Nationalgalerie-ben, a kölni Museum Ludwigban és a firenzei Uffizi Képtárban is. 2020-ban mintegy 40 művéből álló kollekciót adományozott a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni nemzetközi gyűjteményének, amely kiegészíti a Magyar Nemzeti Galéria jelenkori gyűjteményének Lakner-kollekcióját. Barikád című festménye 2024-ben bekerült a párizsi Pompidou Központ gyűjteményébe. 2025-ben az MMA készített róla portréfilmet 88 év magasából címmel.

(MTI)